Gyere! Legyél a Mária Út apostola!

Láthattuk az első zarándokokat is, akik az út egyes szakaszait már bejárták  gyalogosan, vagy akik teljes hosszát teljesítették - Csíksomlyótól Máriazellig, kerékpárral. Székely János, az első püspök, aki zarándoklatot tett a Mária Úton. Kis csapatával a Szamosújvártól Csíksomlyóig vezető szakaszt járta végig, a zarándoklatot a felekezetek és nemzetiségek közötti megbékélésért, különösen is a cigány - magyar megbékélésért ajánlotta fel. Különös hozadéka lett ennek az útnak az ökumenikus imaháttér - Füzesmikolán ortodox szerzetesek imádkoztak a katolikus és a görög-katolikus zarándokokért, történelmi jelentőségű gesztus volt, mint ahogy az is, hogy a görög-katolikus zarándokok is beléphettek ezúttal templomukba.

Benczúr Gyula: Szent István Szűz Mária oltalmába ajánlja az országot
Az est második felében dr. Farkas Attila atya, a Bazilika nyugalmazott papja, a PPTE művészettörténet tanára várt bennünket a még karácsonyfás fényekben pompázó bazilikába, a Szent István oltár, és az előtte még álló Betlehem elé. Megható pillanatok...
Az oltárkép Benczúr Gyula festménye - a térdre boruló István királyt ábrázolja: lába mellett a királyi jelvényekkel, feje fölött pedig mintha megnyílt volna a menny: Szűz Máriát látjuk, karján a kisded Jézussal, körülöttük az angyalokkal. S a kettőt összeköti a király kézmozdulata, amint Mária oltalmába ajánlja az országot.
                         

Ezután a Szent Jobb kápolnába mentünk, s először is közösen imádkoztunk a Szűzanyához: Üdvözlégy Mária...
Innen folytatódott az ünnepi hangulat és az előadás. Farkas Attila atya  a Szűzanya sajátosan magyar megszólítására hívta fel figyelmünket, Asszonyunk, Miasszonyunk, sőt Boldogasszonynak nevezzük Máriát, s ezt tükrözi Mária-ünnepeink megnevezése is: Nagyboldogasszony, Kisboldogasszony...- már a megnevezés is elárul valamit abból a bensőséges kapcsolatból, ami bennünket magyarokat a Szűzanyához fűz. Benczúr Gyula oltárképéhez gondolatban visszatérve egyrészt Mária tiszteletünk eredetéről beszélt előadónk, másrészt rátekintettünk azokra az egyénileg és közösségileg bejárt földi zarándokutakra is, amik reményeink szerint a mennyei Jeruzsálem felé vezetnek.

Bibliai útleírások
Ezen a földi zarándokúton először a Szűzanyát követtük, akiről az evangéliumok ugyan szűkszavúan tudósítanak, mégis feljegyezték több, a názáreti Igen-t követő útját. Az első ezek közül Ein Karembe vezetett, a szintén várandós Erzsébethez. Két asszony és két magzat boldog, örömteli találkozása ez!
      -   "Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, örömében megmozdult méhében a gyermek, maga Erzsébet pedig eltelt Szentlélekkel."
       -    "Lelkem magasztalja az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben!"
A következő útleírás Máriát és Józsefet kíséri Betlehembe, majd innen Egyiptomba menekül a Szent Család. Mária Jézus legfőbb útitársa, hiszen a kezdetektől egészen a Golgotáig kíséri Szent Fiát. Az Apokrifek tanúsága szerint Mária földi zarándoklata az elszenderüléssel (dormition) ért véget, s ezután Jézus, az elsőszülött feltámadott, szent kötelessége szerinti gesztust tesz édesanyja felé: nem engedi szenvedni a haláltól, feltámasztja, testével lelkével együtt az örök üdvösség helyére emeli Máriát. Ez a negyedik Mária - dogma, a legfontosabb zarándokútról, ami jelzi azt az utat is, ahogy Mária tisztelete elmélyült és kibontakozott az egyházban a kezdetektől mai korunkig. 

A Mária dogmák fejlődése
431. Efezusi Zsinat: Mária Istenanyasága
649. Lateráni Zsinat: Mária örök szüzessége, tisztasága dogmája, "kegyelemmel teljes"
1854.Vatikán: a Szeplőtelen Fogantatás hittétele, Mária szeplőtelen, attól a pillanattól, amikor Anna méhébe fogadta, így áteredő bűn nélkül született
1950. XII. Piusz pápa kihirdette a 4. Mária-dogmát: "A Szeplőtelen Istenanya, a mindenkor Szűz Mária földi életpályája után testével és lelkével fölvétetett a mennyei dicsőségbe."
Ma Jeruzsálemben, az Olajfák hegyén lévő barlangban őrzik azt az üres sírhelyet, ahová elszenderülése után Máriát nyugalomba helyezték, - így ez lehet a mennybevétel helye is.

Mária tiszteletünk eredete
A magyarok Mária tisztelete elsősorban Szent Istvánhoz köthető, ill. ahhoz a később vértanúvá lett Gellért püspökhöz, akinek Magyarországra érkezését egy útközben módosított zarándokútnak köszönhetjük. A velencei születésű Gellért apát Szentföldre indult, útközben azonban a zord időjárás több hét pihenőre kényszerítette. Ekkor találkozott Razina pannonhalmi apáttal, aki rábeszélte, tegyen előbb egy kitérőt a félig még pogány Magyarország felé, s látogassa meg a szent hírében álló István királyt.
II. Szilveszter pápa már évekkel korábban, a korona küldésekor apostolnak nevezte a magyarok királyát. Apostolnak, aki pogány népeket térített Krisztushoz, (egyházmegyéket, püspökségeket, érsekséget alapított, templomokat építtetett az ország határain belül és kívül).
1015 májusában érkeznek Gellért apáték Pécsre, onnan Székesfehérvárra, István királyhoz mennek. Nagyboldogasszony napján járul Gellért a király elé. Istvánra nagy hatást tett Gellért prédikációja a Napba öltözött asszonyról, aki fényét Fiától, az őt mennybe emelő Jézus Krisztustól kapja. A prédikáció hatására Gellértre bízza Imre herceg nevelését, és talán ez a szentbeszéd tette Istvánt igazán máriás lelkületű uralkodóvá. Felismerte, hogy a még pogánysággal küzdő, furcsa nevű istenasszonyban hívő magyarságot az istenszülő Szűz Mária nyomdokán vezetheti el a kereszténységhez, a Jézus Krisztusba vetett hithez, Jézus szeretetéhez úgy, hogy fontosnak tartott értékek közben ne vesszenek el.
István később templomot is építtetett Székesfehérváron, Mária mennybevitele tiszteletére - ez lesz 1543-ig, a város török kézre kerüléséig, a magyar királyok koronázási és temetkezési helye - magát Istvánt is itt temetik el, ma is itt található kőszarkofágja. A templom a török időkben sajnos leégett, a megmaradt romokat nemrég, 2011-ben nyilvánították Nemzeti Emlékhellyé.

Legendák István királyról
Fontos forrásmű a kor eseményeiről Érszegi Géza: Árpád-kori legendák és intelmek c. műve.
István király életéről, buzgó hitéről, az életében megtapasztalt csodákról, Mária szeretetéről és tiszteletéről hiteles képet kaphatunk az 1083 előtt, István szentté avatásának előkészítésére összeállított, ízes nyelvű Hartvig- legendáriumból is.

Az ország felajánlása Szűz Máriának - Hartvig püspök legendája alapján
A trónörökös Imre herceg halála után hiányzott az alkalmas, teljes bizalomra méltó utód. István király halála előtt ezért a szeretett mennyei patrónának, Szűz Máriának ajánlotta fel a koronát, pontosabban az országát - a legenda szerint ezekkel a szavakkal:
Ég királynője, e világ jeles újjászerzője, végső könyörgéseimben a szentegyházat a püspökökkel, papokkal, az országot a néppel s az urakkal a te oltalmadra bízom; nékik utolsó istenhozzádot mondva lelkemet kezedbe ajánlom (vö. Zsolt. 30,6)."
Hartvig püspök írja le, hogy halála előtt István nemcsak az utódlásról és az új hit és erkölcs további ápolásáról akart gondoskodni, hanem külön imában könyörgött azért a kegyelemért, hogy augusztus 15-én, a Boldogságos Szűz mennybevétele napján térhessen örök nyugalomra.
A mennyei Atya meghallgatta ezt a kérését, így igazolta és szentesítette első királyunk földi, apostoli munkáját. Nagyboldogasszony napja így lett kettős ünnep, kétszeresen áldott nap a magyarok számára. István király uralkodása idején és utolsó akaratával is utat mutatott a magyarság évezredes földi és hitbéli zarándoklatához.

Többen mondják, hogy a Szűzanya levette azóta oltalmazó kezét a magyarokról, de hisszük és reméljük, hogy ez nem így van, Mária nem hagyta el, sőt tovább kíséri pártfogolt népét.

Az est zárásaként ismét a Szűzanyához imádkoztunk, az ő közbenjárását kértük a Mária útért, magunkért és népünkért, hogy valóban azt az utat tudjuk járni, ami Isten útja, és ami boldogulásunkra, az Úr ajándékainak felismeréséhez, az Ő szeretetéhez és dicséretéhez vezet. Végül Attila atya áldásával, imában megerősödve és néhány házi feladattal megbízva térhettünk haza erről a szép zarándokutunkról.