Máriagyűd

A honfoglaló magyarok itt már keresztény szlovénokat találtak, akiktől csakhamar átvették a keresztény hittel együtt a Szűzanya tiszteletét is. A Koppány-féle keresztényüldöző lázadáskor az itt élő híveknek az erdőkben kellett bujkálniuk. És amikor Szent István király leverte Koppányt, első dolga volt Pécsváradra telepíteni a bencéseket a Délvidék megtérítésére.

A szájhagyomány szerint a bencések, miután Gyűdön már keresztény magyarokat találtak, akiknek hitét hogy erősítsék, egy Mária-szobrot helyeztek el egy kis kápolnácskában a gyűdi forrás fölött, azon a parton, ahol a hegyre vezető gyalogút és a római út szétágaznak. E szobor körül megnyilvánuló buzgó hit és bizalom csakhamar a vidék Mária-tiszteletének központjává lett Gyűdön. A zágrábi levéltárban ma is őriznek emlékeket az itt történt korabeli csodás gyógyulásokról és imameghallgatásokról. Az első templomot II. Géza királyunk építtette 1148-ban, miután figyelmét ittjártakor a pécsváradi bencések hívták föl a kápolnácskára és a szobor körül történő csodákra. VII. Lajos francia király keresztes hadaival ezen a vidéken is átvonult. II. Géza egészen az ország határáig, a déli végekre kísérte őt. Géza maga is kedvelte ezt a helyet. Itt gyülekezett seregeivel, és innen indult harcba.

A mostani kegytemplom 1739-42 között épült. A régi kápolnácskát mint szentélyt beleépítették a mostani templomba. A „gyűdi Szűzanya" első, ősi kegyszobra - mely egyidős volt a magyarok megtérésével - egészen a török megszállásig maradt meg. Ekkor elveszett, de nem nyomtalanul. Ugyanis 1927-ben a pécsi Ferenc-rendi zárdát bővítették és a szentély mögötti régi zárdatemetőben a csontok között egy tömör rézből készült, XIV. századból származó máriagyűdi érmet találtak. Az érmen a Szűzanya mint királynő van ábrázolva palásttal, jobb kezében jogarral és a fején koronával. A kis Jézus nincs a karján, mert abban az időben ez az ábrázolási mód nem volt szokásban. Az érem köriratán ezek a betűk olvashatók: N.B.A.S.B.A. De GyD. Jelentése: Nagyboldogasszony, Sarlós Boldogasszony Gvűdről. Megfejtése: Sarlós Boldogasszony ünnepén (július 2.) szentelték föl Nagybodogasszonv gyűdi templomát! Az érmet ma a pécsi múzeumban őrzik.

A török uralom alatt egy ideig a görögkeletiek használták a templomot, majd a kálvinisták. De a buzgó hívek zarándoklata ide a szent helyre ezekben az időkben sem szünetelt. 1690-ben visszakapták a kegytemplomot a katolikusok - de ekkor sajnos már alig voltak e térségben hívek, és hiányzott a Szűzanya kegyszobra is. Ekkor a visszatérő ferences atyák p. Králycsevics Tamás plébános vezetésével Kaproncáról hoztak egy Mária-szobrot, melyet a padláson találtak. Ámde 1704-ben Siklósra, majd innen Eszékre vitték ezt a szobrot a kuruc-labanc zavargások miatt. A béke helyreállítása után azonban az eszékiek nem voltak hajlandók a kegyszobrot Gyűdnek visszaadni. Hiába folyamodtak a királyhoz, sőt a Szentszékhez. Ezek a fórumok is Eszéknek ítélték a kegyszobrot. Ezután Radonay Mátyás pécsi püspök új szobrot - az eszékinek a mását készítette el a gyűdi kegytemplom számára. Ez a mai napig Máriagyűdön van az oltáron. Idővel a szabadkai és az almási templom is kapott másolatot. A kegyhelyen a csodás imameghallgatások és gyógyulások tovább folytak, és azóta is egymást érik. Az 1737-es pestis idején a nép a gyűdi Szűzanyához fordult segítségért. A hívek a hatósági tilalom ellenére is tömegesen jöttek, szinte lopakodtak, Máriához „árkon-bokron keresztül". A járvány hamarosan megszűnt. A templom pedig hamarosan kicsinek bizonyult, és ezért 1739-1745 között a mostani kéttornyú kegytemplomot építették a mellé helyezett zárdával együtt. Gróf Batthyány Károly horvát bán bőkezű adományával ebben nagy érdemeket szerzett. A kegyhely jelenlegi impozáns képének kialakításában legnagyobb érdeme R Schneider Vencel házfőnöknek volt. Sajnos a kegyhelyet gondozó és őrző ferenceseket az összes többi magyar szerzetesrenddel együtt az ateista hatóságok 1950-ben eltávolították, föloszlatták. Azóta a pécsi egyházmegyés világi papok vezetik Máriagyűdöt. Tavasztól mindenszentekig szinte állandóan látogatják a búcsús hívek az anyaországból csakúgy, mint a Jugoszláviához csatolt Bácska-Bánát területeiről. Noha itt is érvényesült modern korunk gyors közlekedési eszközei miatt „az állandó, imádkozó szent jövés-menés", mégis a főbúcsúk pünkösdkor, szentháromság vasárnapján és Nagyboldogasszonykor vannak.

kép forrása: http://www.mariagyud.hu/index.php/hu/galeria/category/14-latkep letöltve 2013.10.21.