beszámoló a Zarándokolni jó! konferenciáról

Ezt követte Nemeshegyi Péter jezsuita szerzetes előadása a zarándoklás biblikus gyökereiről, amelynek során arra mutatott rá, hogy az ószövetségi nép zarándok-nép volt, hiszen például az egyiptomi menekülés és az Ígéret földjére való eljutás is zarándoklatnak tekinthető, az Istenre való ráhagyatkozással, sátorban lakással. Ezt követően is a zsidóknak rendszeresen fel kellett menniük Jeruzsálembe. Ennek az emelkedett hangulatát a Biblia zarándok zsoltárai szépen bemutatják (lásd a mottót).

A rendezvény a zarándoklás, a zarándoklat különböző vetületeit mutatta be. A történelmi vonatkozásokról Csukovits Enikő történész mesélt. A hallgatóságot meglepte, hogy a középkori adatok szerint őseink Európa legnagyobb számban zarándokló népei közé tartoztak! Az európai uralkodók például az általuk meghirdetett zarándoklatokra az első három helyen említve invitálták a magyar zarándokokat.
Barna Gábor néprajztudós, aki Bálint Sándor hagyatékát rendezve, gondozva írta meg a Búcsújárás Magyarországon című könyvet, a zarándoklatok népi szokásait, rendszerét mutatta be. A búcsú szó például ótörök eredetű, és jelentése kiüresedés, kiüresítés. Ez a szó egyaránt jelenti a búcsú elnyerését és a „búcsúi vásárt”is.

A zarándoklat pszichológiai vonatkozásairól Rozsnyai Margit pszichológus beszélt, aki „gyerekeit” vitte el az el Camino-ra. Kiemelte, hogy gyaloglás közben oldott hangulatban lehet beszélgetni a lelki nyavalyákról, függetlenül attól, hogy a páciens hívő-e.
Lukács János, jezsuita szerzetes, Szent Ignácról, a Zarándokról beszélt. Ignác jeruzsálemi zarándoklatának története, ottani szolgálatának meghiúsulása vezetett oda, hogy kénytelen volt hazatérni Európába, és élete az ismert pályát futotta be.

Mezősi Erika ágostonrendi nővér előadása az el Caminón működő, és az ágostonrendiek által fenntartott zarándokszállásról szólt. Érdekes volt a szolgálatuk története, hiszen hagyományosan szemlélődő rendről van szó, azonban az újjáalakulást követően úgy érezték, hogy nyitniuk kell a szolgáló szeretet irányába is. Ezért működtetik a zarándokszállást, ahol a szállás mellett lelki táplálék is várja a betérőket.

Orosz Atanáz a keleti zarándokról tartott érdekes előadást.
Nagyon élvezetes volt négy történelmi magyar zarándokhely vezetőinek kerekasztal beszélgetése, ahol nagy szeretetben, egymással évődve beszéltek kegyhelyeink jelentőségéről, tervekről, a hozzájuk betérő zarándokok jellemzőiről. Mindnyájan kiemelték a gyalogos zarándokok emelkedő számát.

Vértesaljai László vetítése egy templom domborműveinek a bemutatása révén mesélte el nagyon érdekesen egy itáliai szent életét. A fotókat az atya a saját gyalogos zarándoklata során készítette.
Végül zarándokok tanúságtétele következett, akik arról vallottak, hogy mi indította őket az útra, mi fogta meg őket a zarándoklaton, mit vittek feleslegesen, mit nem vittek, amit kellett volna, és hogy milyen zarándokterveik vannak. Rám annak a lánynak a tanúságtétele tette a legnagyobb hatást, aki azt mesélte el, hogy első alkalommal a kihívás és az érdekesség miatt ment el, de másodszorra már mint a zarándoklaton megtért hívő ember.

A szünetekben a szervezők zarándokfogadót működtettek, ahol enni-innivalót kaptak az éhes résztvevők.

Alkalom adódott arra is, hogy a különböző zarándokegyesületek bemutatkozzanak, így a Mária Útról is készítettünk egy nagy tablót, térképpel, fotókkal, kegyképek és kegyszobrok fotóival, táblákkal. A könyvek árusítására szolgáló helyiségben Bencsik János könyveket, térképeket és pólókat árusítottunk. Kitettük szórólapjainkat is.

Nagy érdeklődés vette körül László Dániel festőművész képeit az épülő kápolnában, ahol a Mária Út zászlója és plakátja hirdette, hogy a Mária Út is részese a „Zarándokolni jó!” konferenciának. Dani a tavalyi csíksomlyói gyalogos zarándoklat által ihletett festményeit állította ki.

A konferencián 11 Mária Utas résztvevőt számoltam meg, akik közül a többség mind a két nap rendezvényén részt vett. Mindnyájunk nagyon hasznosnak, időszerűnek és színvonalasnak tartottuk a konferenciát. Jelen voltak a Via Margaritarum (Gyöngyök Útja), a Via Sancti Martii (Szent Márton Út), a Szent Erzsébet Út, a Szent Jakab Baráti Kör és a Magyar Zarándok Egyesület képviselői is.

A Párbeszéd Háza részéről Vértesaljai atya zárszavában megosztotta velünk azt a felismerését, hogy mindazokat a szerveződéseket, résztvevőket, akik a gyalogos zarándoklatokat szeretnék Magyarországon ismét fellendíteni, a Párbeszéd Házának a nevéhez méltóan valamilyen módon segítenie kell az összefogásban, a párbeszédben. Ez nekem különösen fontos zárógondolat volt, mert szerintem a többi zarándokúttal (építőjével) való kapcsolatunk átgondolása az egyik legaktuálisabb feladatunk. Ha a szerveződő összefogásról nem veszünk tudomást, akkor félő, hogy az összefogás nélkülünk valósul meg. Imádkozzunk, hogy a Jóisten segítsen bennünket ennek a kérdésnek az átgondolásában!

Osvay Viki