Kedves Mária Út Család!
cikk, 2011.12.08. 21:16, szerző: mereszter
Igen szép és beszédes nevű városunk, Gyöngyös.
A Mátra alján fekvő város, élettel teli ferences kolostorában gyűlt össze a Mária Út Család! S hogy miért is Család? ... mert ott volt Mária Útjának apraja nagyja. Kisbabáktól kezdve nagymamáig, nagyapáig. ... s amíg a "nagy" emberek lelkük útjait egyengették, aközben, először az Út történetében, a "kisembereknek" Mária Út bölcsőde nyílt, egy mászószőnyeggel borított, játékokkal teli, meleg kolostori szobácskában.
Most ahogy ezeket írom, jövök rá, milyen fontos volt a jelenlétük. Kicsiny, de tiszta, ép lelkeik, a találkozó imaháttere volt...
Marosi Csilla, Kovács Laci! Megnyílt a Mária Út Bölcsi, s gyermeki szeretettel várja az apró, totyogó, gőgicsélő csodákat!
Kasza Tamás, Bodor Gergő! Legközelebb, ha elhozzátok gyermekeitek, megnyílhat az Óvoda, sőt akár az Iskola is!
Ők a Mária Út jövői! Nekünk a jelennek, pedig méltónak kell találtatni arra, hogy bölcsen alakítva az Út sorsát, kerek egészségben levő, viruló, igaz Utat mutathassunk nekik, mindenki boldogulására.
S hej de nehéz is, ez a csikorogva alakulás, az előrehaladás...
Nem váratlanok ezek a nehézségek, hisz hány és hány tüskés bozóttal benőtt, elvadult, külsőre ránézve járhatatlan ösvény van szerte a Kárpát hazában, Erdélytől Kőszegig, Baranyától a Felvidékig.
De mi tudjuk, hogy a bozót mélyén ott a régi emberek bölcsességével, évszázadok munkájával kialakított ösvény, az Út. Sőt gyakran pont a bozót feltünte mutatja meg, hogy ott a keresett Út.
Mi tudjuk ezt! Ezért gyűlt össze a hívó szóra, meglepően sok embere az Útnak, az Úrnak...
Mindenkiben ott lapult a bizonytalanság, vajon milyen lesz itt Gyöngyösön? S szombat estére már az is kérdéses lett, mennyiben lelkigyakorlat ez, mennyiben adventi lélekkészület ez?
A földi ember küszködött önmagával, mindannyiunkban. A kinti világ nehezen engedte, eresztette el foglyait.
Nehéz volt az éj, a pihenés.
S jött az Úr Napja, a vasárnap, melynek szentmiséje felemelt minket, megmutatta az égi világ kapuit! Jaj de jó volt ott lenni, amikor a templom nem falakként állt köröttünk, annak óvó ölében, seregnyi gyöngyösi ember, gyermek olvadt össze szeretetközösségé. S mi részesei lehettünk ennek a csodának, ennek az igazgyöngy szépségű példázatnak.
S innentől kezdve más lett minden!
Rozsdás eresztékeiken nyikorogva, nehéz erőfeszítéssel elkezdtek nyiladozni a belső ajtók. Melyeken kileskelődve, kitekintve, majd kinézve láthatjuk meg igazán a másik embert, embertársunkat...
S a búcsúebéd előtti beszélgetés...
Mária Útját szolgálni kész 32 ember ült körben, egymást látva, s mindenki szólt sorban egymás után: Katona Ildi, Merva Laci, Merva Eszter, Szent Miklós Püspök, Hatházyné Erzsi, Dominika, Mihályi János, Bernáth Marica, Bemné Anna, Lászlóné Balogh Zsófia, László Dani, F. Megyesi Péter, Varga Misi, Szilvay Gyula, Veres Józsi, Zakar Izabella, Geigerné Rozi, Geiger Józsi, Pocsai János, Bárdos István, Baranyai Veronika, Bartók Márti, Havas-Klacsmányi Éva, Havas Tamás, Katona Pali, Molnár Andris, Kasza Tamás, Utassy István, Benedek Zsolt, a gyöngyöstarjáni fiatalember, Szarvas Zoli, Bodor Gergő, s legvégül Küsi atya, s megeredtek a nyelvek, elfojtott, elhallgatott gondolatok alakultak hanggá, szavakká, mondatokká...
Emlékezzünk erre a másfél órára!
Amely pont délben, a harangok nyelvén mondott Úr angyalával kezdődött, s a kihűlő ebéd hírére sem fejeződött be!
A Mária Út család legnagyobb kincse született meg ekkor: a másik érzékenységére figyelő, de őszinte beszéd!
Amire valljuk meg, éppen a legnagyobb szükségünk volt és van és lesz is, hogy a fenn említett Óvodánk felnövő lakóinak bátran a szemeibe nézhessünk!
Köszönjük Detk!
S köszönjük Gyöngyös, mely nevéhez méltón mindannyiunk lelkének igazgyöngyöt ajándékozott!
Lejegyezte egy résztvevő, ki hétfő hajnalban úgy érezte, meg kell ezt írnia nektek, kik nem tudtatok eljönni, résztvenni.
Íródtak ezen gondolatok a jövőt szolgálva, az Úr 2011. évében december havának 5. napján, Egerben.