A Szentlélekre várva…

Jézus mégis más életmódra hívta meg a tanítványokat, és mint tökéletes pedagógus, fokozatosan készítette föl őket a komolyabb kihívásokra, feladatokra. Érdekes lenne belepillantani az apostolok gondolataiba a Föltámadás és Pünkösd között. Érdekes lenne megismerni, mikor döbbentek rá, hogy a mennybemenetel volt az utolsó alkalom, amikor a földi élet keretei között ennyire nyilvánvaló módon találkoztak Jézussal. Mit csináltak volna másként, ha tudják, hogy Húsvét után „csak” 40 napjuk van, amikor Jézus meg-megjelenik nekik? Mit kérdeztek volna még Tőle, ha tudják, hogy egyszercsak tényleg elbúcsúzik?

Érdekes lehetett az a 10 nap is, amíg vártak a mennybemenetel után… Sokminden még nem világos, már van egy egyre táguló világképük, és jelentős kitekintésük a földi élet keretei közül. Mégis valami még mindig hiányzik. Ebben a 10 napban mi magunk is átéljük az apostolokkal a várakozást, a feszültséggel teli gondolatokat: Jézus legyőzte a halált, új életet él, amire meghív bennünket is, megmutatja, hogy a halál után, a földi életen túl is lesz valami, amit Isten nekünk készít… Mégis ott motoszkál bennünk is sok kérdés: hogyan éljek a hétköznapokban, hogyan döntsek a konfliktusaimban, mihez igazítsam a napjaimat, hogy valóban Jézus útján járjak… Ezt a többlet-tudást, ezt az addig hiányzó kezdő lökést adja meg a Szentlélek az apostoloknak, és reményeink szerint nekünk is. Azt a biztonságot, hogy Isten nem csupán szeret minket, és vár Önmagához, hanem mellettünk áll, támogat, segít bennünket Szentlelke által.

Kérjük mi is Istentől, hogy küldje el Szentlelkét a mi életünkbe is, mutasson utat a földi élet megannyi útvesztője között, és segítsen, hogy amikor elcsüggedünk a megélhetés gondjai, a család nehézségek, a betegségek miatt, akkor is legyen valódi kitekintésünk ebből a világból, és tudjuk szem előtt tartani, hogy a harmadik isteni személy, a Szentlélek mindig itt van velünk, mint Isten végtelen szeretetének jele.