Lelkiség, filozófia

Miért Zarándokolunk?

A zarándoklaton résztvevők indíttatása sokféle lehet. Ezt a számos lelki indítóokot három fő csoportba lehet sorolni a gyaloglás, túrázás szeretete, a spirituális élményszerzés és a szakrális tartalmak megélése szerint. Ezek az intenciók sohasem rontják le egymást, hanem szinte kivétel nélkül erősítik. Persze a hangsúlyok egyénenként máshol és máshol vannak.

De nézzük külön-külön az egyes indíttatásokat:

I. A turista szívesen részt vesz a zarándoklaton, mert:

- Mert gyalogolni jó, olyan testmozgás, mely során rengeteg élménnyel gazdagodik az ember. Ha gyalog indulsz el. nagyobb és színesebb a világ. Autóval Veszprémből Sümegre egy óra alatt átrohanunk és utána már nem szoktunk emlékezni arra az egy órára. A búcsújáráskor két nap alatt tesszük meg ezt a távot. De szinte minden órára emlékszünk évek távolából is.

- Még ha nem is vallásos az aki tagja lesz a zarándok csoportnak, mindenképp egy igen jó hangulatú, baráti társaság részesévé válik az út végére.


- Több napos gyaloglás során lassan, de biztosan átvesszük a körülöttünk lévő környezet életritmusát. Számunkra mintegy "lelassul" az idő. Ezt az élményt, a természet közelségét, szépségének élvezetét csak a természetben töltött huzamosabb idő adhatja meg nekünk.


- A gyaloglás nemcsak jó, de egyben talán a legolcsóbb módja a kirándulásnak. Egy három napos gyalogos zarándoklat összköltsége kb 10.000 ft.  Nem is beszélve arról, hogy a szállásköltségek és az étkezés ára mind a környéken lakókat gazdagítják. A "vallási turizmus" ezen gyalogos ága legkörnyezetkímélőbb minden más fajtához képest. Nincs másra szükség mint a két lábunkra, egy pár jó cipőre, esetleg egy túrabotra.


II. Spirituális indíttatás alatt a szellemi, lelki igényből végzett zarándokutat érthetjük. A spirituális indíttatás még nem jelenti  feltétlenül azt,  hogy az illető  vallásos meggyőződésű. Viszont az emberben élő kielégíthetetlen szellemi vágyak sokakat visznek arra, hogy mindennapi, szokványos környezetüket elhagyják és akár rendkívüli, nagy távolságokon átívelő utakat is megtegyenek. Ekkor az út nem más mint az igazi értékek keresése, az ember helykeresése a világmindenségben. A zarándoklat a lélek által "űzött" emberek számára is komoly, sokszor kielégítő válaszokat képes adni. Sokszor az élethivatás tisztázására is alkalmas. Említettük már a természet szépségét, mely nem csak az érzékek szintjén nyújt élvezetet a gyaloglónak, hanem gondolkodásunkra, értelmünkre is hat. "Ez a sok szépség mind mire való"  Ötlik fel egy idő után önkéntelenül is a zarándokban. Mi végett vagyunk a világban? Miért van a lét, és annak csodálatos rendezettsége? A zarándoklat során sokan belátják, hogy az univerzum nem csak úgy magától létezik. Lennie kell egy Alkotónak is, aki a létezők milliárdjait életre hívta.

A  zarándoklat, mint élethelyzet éppen ezért nem vallásfüggő. Megtalálható a buddhizmusban és a kereszténységben épp úgy mint a mohamedánoknál. Egyetemes emberi igényből jött létre. Az élet végső értelmét keresők vívódásának külső megnyilvánulása.


III. Szakrális indíttatás alatt - jelen kis írásban - a Szentséghez, a személyes Istenhez való közeledés vágyát  értem.   Ez valójában a  spirituális indíttatásnak egy szűkebb köre. Tulajdonképpen ide a monoteista vallások tagjai sorolhatók. De ha saját hazánk történelmét és annak szakrális hagyományát vizsgáljuk, akkor azt mondhatjuk, hogy főképp a keresztény egyházba, mégpedig a katolikus egyházba tartozók zarándokoltak, zarándokolnak a Kárpát-medencében. (E mellett persze meg kell említeni az ortodox egyház tagjait is, sőt azokat az más egyházakhoz tartozókat, akik a jelentősebb katolikus kegyhelyeket meglátogatják.)


Szakrális indíttatásból lehet egyedül, magányosan, és közösségben zarándokolni. Mindkét változatnak évezredes hagyománya van hazánkban. A magányos zarándok hajdan penitencia alapján, kirótt büntetésként, vagy fogadalomból kelt útra. Manapság inkább az élethivatás tisztázása, a szakrális élmények gyűjtése a fő motiváció. A zarándok a tájat mint szakrális térként éli meg. Számára a föld, a haza megszentelt vidék. A templomok, útszéli keresztek, kálváriák, szentkutak, szentfák fontos  pontjai az úton lévő lelki fejlődésének. Ez a hatás viszont kölcsönös. A zarándok imádkozik, a szentség útjára lép, és  ez által a táj is megszentelődik. Kultivált táj lesz, az a tér, ahol az ember Isten dicsőítését végzi. Így a teremtett világnak a lényegi funkcióját valósítja meg. Az Ember szándékától függően a táj, a környezet lehet a termelés a javak előállításának színtere, vagy a helyváltoztatás, az utazás színtere, de csak a zarándoklattal, és a közben végzett ima által válik igazán azzá amire Isten teremtette: az Isten dicsőítésének színterévé.


Ha a szakrális indíttatást vizsgáljuk, nem kerülhetjük meg a néphagyományt sem. Ugyanis a szakralitás mindig hagyományba ágyazott. Magyarországon és a régióban pedig a búcsújárás szokásában nyilvánul meg. A búcsújárás főként a katolikus hagyományban erős, de fellelhető az ortodoxoknál és részt vesznek benne időnként más felekezetek is. Tágabb értelemben véve a katolikus tanításban a búcsú elnyerése  az ideig tartó büntetés lerövidítését jelenti, Krisztus és a Szentek érdemeire való tekintettel. Az ideig tartó büntetés pedig nem más, mint egy tisztulási folyamat, mely a halál után következik. Ugyanis az emberi léleknek le kell vetkőznie minden mulandóhoz való kötődést, minden felesleges és káros szenvedélyt, melyet a földi életből hozott. Ez a folyamat szenvedéssel, mintegy tűz által játszódik le az evilági életet követően. A tisztulás útjaként is értelmezhető (via purgativa). Tartalma, erőssége és ideje azonban az itteni felajánlások által gyengíthető és csökkenthető. Mivel Krisztusban minden keresztény testvére a másiknak, egyazon test tagjai, ezért az egyik tag szenvedését enyhítheti a másik felajánlása. Sokféle dolgot fel lehet ajánlani az elkövetkező szenvedések enyhítésére. Imát, jócselekedeteket, földi javakról való lemondást. Ezek közé sorolható a búcsújárás is, mely mindig valamely búcsúengedéllyel bíró kegyhelyre vezet. Hogy mi tekinthető kegyhelynek, búcsújáró helynek, azt igazán a keresztény közösség és a tanítóhivatal együttesen határozza meg. Általában valamely csodás eseményt követően indul a zarándoklat egy-egy a keresztény közösség által szentnek nyilvánított forráshoz, kúthoz, hegyhez, szentképhez, templomhoz, stb. Ezt idővel az Egyház hivatalos szervei is kivizsgálják, megállapítják, hogy nincs e csalás vagy tévedés a helyi kultusz kialakulása mögött. Ha a helyi tiszteletben nem találnak kivetni valót, akkor megadják a búcsúengedélyt. Vagyis elismerik, hogy ennek a szent helynek a felkeresése által valóban lehetséges a búcsú elnyerése. A kegyhelyeknek is van hierarchiája. Vannak helyi jelentőségű kisebb búcsújáró helyek, regionális, országos és nemzetközileg is ismert zarándokhelyek.



Végül, de nem utolsó sorban meg kell említenünk, a magyarországi búcsújárás egy fontos sajátosságát. Hazánkban és a régióban a kegyhelyek néhány kivételtől eltekintve (Szent vér, Szent Anna) Mária kegyhelyek. A magyarság Boldogasszony tisztelete, talán abban érhető leginkább tetten, hogy zarándoklatait, lelki, testi megújulását és hazájának megszentelését szolgáló szakrális cselekedeteit mindig a  Szűzanya tiszteletének jegyében végezte. Még ma is, ha elindulunk az országban, lépten-nyomon szent kutakra, képesfákra, kis kápolnákra bukkanunk, melyek mind Szűz Mária tiszteletére vannak szentelve. Az öregek faluhelyen ismerik a legközelebbi Mária kegyhelyet és gyakran tudják azt is, hogy a régi utak merre vezettek. De ez a Mária-tisztelet és zarándokút hálózat összeköt minket a régió - Közép Európa többi népével is.


Láthatjuk, hogy mennyire szerteágazó a zarándoklat motivációs rendszere. Hisz a felmerülő témákat csak felvillantani tudtuk e szűkös határon belül. A Mária Út Egyesület azon célból alakult és azért dolgozik, hogy a zarándoklás lehetősége mindenki számára elérhetővé váljék és az ország illetve a régió régi zarándokútjait ismét élővé tegyük.