Az első jelzésfestő tábor 2011-ben Piricsén

A táborozás nagyon jól sikerült, hol kevesebben hol többen voltunk, a kezdéskor hárman, aztán 27 főre dagadt fel a csapat. Jó volt nézni reggelenként a festékek kavarását és szétosztogatását, a vödrökbe a szerszámok bekerülését. Csütörtökön mindjárt a megérkezésünk után Mihályi János és én el is indultunk Piricse közepéből a falu széle felé, és a villanyoszlopokat drótkefével megtisztítva, és utána felraktuk rájuk a fehér alapokat. Délután csatlakozott még hozzánk egy fél napra Kozsár Miklós, hozta a kerékpárját is, ő a felvidékről jött, és ismerte már ezt a tájat, mert a csíksomlyói búcsúba tartó zarándokok között volt az idén tavasszal.

Estére jól elfáradtunk, de elég hosszan haladtunk, ott folytattuk péntek reggel korán, ahol előzőnap abbahagytuk, csak most már a szúrós akácfák törzsét tisztogattuk a vonókéssel... (János meg is jegyezte, szegény Úr Jézus a töviskoszorútól igen nagyon szenvedhetett). Délutánba hajlott az idő, mikor Pali értünk jött a határba és behozott az iskolába ebédelni... innentől aztán már nekem a háziasszony szerepe jutott, (de a többiek közül mindenki szívesen besegített a reggeli és a vacsora készítésébe, és az útravaló uzsonnák összeállításába), mert hála Istennek, olyan sokan lettünk, hogy másnak kellett átadnom a vonókést (pedig ez a legkedvesebb szerszámom).

De hogy szavamat ne felejtsem, délután Jánossal még megkezdtük festeni a lila "m" betűt a falu közepétől kifelé, és ki is jutottunk a kőhídig a falu szélére. Itt értek utol, és már a határban kapott el bennünket Marikáék és Mártáék csapata, akik Nyíregyházáról jöttek, ők a mi fehér alapjainkra rögtön el is kezdték felrakni a lila "m" betűnket... vagyis folytatták a mi megkezdett munkánkat. Jánost hívta az otthoni terménybetakarítási kötelezettsége, ezért sajnos el kellett búcsúzni tőle, pedig szerintünk mindenhol ő festi a legszebb "m" betűket!!

Az iskolában ebédeltünk csütörtökön, pénteken és vasárnap, és szombaton pedig ott vacsoráztunk. Nagyon figyelmesek és szolgálatkészek voltak a konyhások, és nagyon finomakat főztek nékünk. A pont most nyugdíjba készülő iskolaigazgató halastavánál pihentünk meg a csütörtök esti festés után, és Ő finom hideg kútvízzel kínált bennünket. Majd a falu határából 2x is kocsival behozott a szállásunkra a Művelődési házhoz, ez nagy segítség volt tőle, és nagyon hajlik rá a beszélgetéseink után, hogy az "útmester" szerepét a diákjaival együtt majd felvállalja Piricsén, tőle kaptuk a tábortűz mellé a sok gyümölcsöt, zöldséget is.

A polgármester, és a polgármester helyettes is tenyerén hordott bennünket, minden kívánságunkat maximálisan teljesítették. A Piricsei Polgármester Pálinkája csuda finom volt, és a népdal, ami sokak számára ismerős, nagyon aktuálissá vált, főleg a második versszaka, jó sokszor jó sok helyen elénekeltük, főleg pénteken este a tábortűz, a pálinkázás és a sasliksütés közben, így hangzik: 1. Kispiricsi falu szélén folyik el a kanális, enyém vagy te kis-angyalom, ha bánja az anyád is, refr.://:cin-cin cillárom, de beteg a virágom.//: 2. Mind meg itták a pálinkát, nem tudtak haza menni, kispiricsi falu szélén kocsit kellett fogadni. refr.

Hogy is volt ez a második szakasz a nótában? No nem ittunk mi azért olyan sok pálinkát, tehát senkit nem kellett hazavinni, és ha mégis sor került volna erre, hát akkor 20 lépésre volt az ágyunk a színházteremben, (nekem a színpadon), igazán vidám tábortűz volt, kaptunk finom szalonna és nyársalt rablóhús mellé gyümölcsöket, sok- sok paradicsomot-paprikát és még a világítás is kiköltözött hozzánk a polgármesterek jóvoltából erre a péntek estére, de mégis, az hogy "nem tudtak hazamenni", ez a sor Palira volt érvényes, mert másnap lerobbant a kocsija, és úgy kellett bevontatni, tehát "kocsit kellett fogadni", de cin-cin cillárom, minden jó ha jó a vége, mert hazajutottunk sok élménnyel és a jól végzett munka örömével gazdagodva.

Péntek délutánnál tartottam, csak jöttek-jöttek szép sorjában az autók, és benne a friss erőtől duzzadó karok. Jöttek Nyíregyházáról, jöttek Pócspetriből, jöttek Merva Laciék öten a Mátrából, Geiger Józsi és Rozika Budapestről, Havas Tamás és felesége meg a fiuk Szatmárnémetiből, (ők mindjárt sátrat vertek a kertben) és hoztak két vendég leánykát, ők még nem voltak a MÚT-on, de itt a táborban egészen biztos, hogy kedvet kaptak a további "útépítéshez". Ők is felköltöztek a színpadra aludni, kaptunk ugyanis 15 tábori ágyat - lehetett a művészbejárón is közlekedni az ebédlőig, és a mosdókig, szépen "belaktuk" a színházat, meg volt az éléskamra sarok, a főző sarok, a kávézó... esténként nagy beszélgetések folytak az ebédlőben, és a másnapi munkafelosztások megbeszélése, a csapatok szétosztása is a fehér asztal mellett történt. Vasárnap eljutottunk szentmisére is, aztán a belelkesedett csapat ebédig még egy szakasszal kontrázta meg a munkamenetet. Fotók, térképek csatolhatók lennének most a szemléltetéséhez annak a szerteágazó, több színű (piros, sárga, lila) "m" betűk születésének, amik a fákra és az oszlopokra kerültek. Nagyon jó volt a csapatmunka, szívesen veszünk részt máskor is hasonló feladatokban.

Köszönjük a szervezést Palinak, jó időt az Úrnak és a Szűzanyának, mert ezt Pali és a polgármester kialkudták, hogy -ugyan nagyon kell az eső-, de csak éjszaka essen, így is volt, éjszaka esett az eső. Még egyszer köszönjük a munkájukat azoknak, akik eljöttek a jelzés- festő táborba, és hathatós tevékenységükkel az utókor számára maradandót alkottak.

Lejegyezte: Takács Edit Dominika az első piricsei festőtábor háziasszonya