Sóvárad-Csíksomlyó 4 napos zarándoklat a Mária út déli ágán

Hétfő délután a sóváradi remeteségben pihentük ki az utazást, este finom vacsorát főztek a fiúk: Zoli és Árpi, majd a kápolnában arról beszélgettünk, ki miért is vállalja az utat. Ez a lelki töltekezés nagy segítségünkre volt abban, hogy a csapat végig egységesen, jókedvűen tegye meg a rá váró kilométereket.

A keddi útvonal: Sóvárad-Énlaka, érintve Siklódot és Küsmödöt. Siklód gyönyörű református falu, tavaly már megismertük új templomát és felmásztunk a haranglábba is, de most is nagy élmény volt, ahogy a főtéren álló emlékmű is. Egy néni elmesélte, az emlékművön lévő kőkoronát a világháború végén ő és férje rejtették el, majd a rendszerváltozás után került vissza eredeti helyére. A kocsmát a kedvünkért kinyitották, egy kis kávé, sör, jégkrém és a kocsmárosné által nekünk ajándékozott tál alma megsokszorozta erőnket, és indultunk tovább Küsmöd felé. Nincs aszfaltozott út errefelé, talán ez őrizte meg a Sóvidék ezen kis eldugott falvait eredeti szépségükben, csak sajnos sok az elhagyott porta is. Küsmödre Mária énekeket énekelve jutottunk, így rögtön észrevett minket a falu  unitárius lelkésze, aki megmutatta nekünk a csodaszép Árpád-kori templomot és beszélt arról, hogyan tervezik annak felújítását. Innen Énlakára indultunk, mezőkön erdőkön keresztül vezetett az utunk ebbe a hegyen lévő, rengeteg szépen felújított székely portával rendelkező unitárius faluba. A templom gondnoka - meghallva az éneklést - kinyitotta a világhíres templomot, megnéztük a rovásírásos kazettát és a csaknem 600 éves hársfát is megölelgettük. A szállásunk a falu panziójában - egy igényesen felújított parasztházban - volt, a vendéglátónk Dancs Alpár. Finom vacsorát kaptunk, mosási lehetőséget, szíves vendéglátás.

Szerdán bőséges reggeli után indultunk Oroszhegyre Firtosváralja, Székelypálfalva érintésével. Firtosváralja szintén unitárius falu, kedves fiatal lekészével beszélgettünk, majd Pálfalván betértünk a katolikus templomba. Mire kijöttünk a templom melletti házban egy jó adag kávét főztek a kedvünkért, mivel a faluban nem volt nyitva a presszó. Átérve a Korond-Farkaslaka közötti országúton pedig finom kecskesajot ettünk, azzal kínált meg a helyi sajtárus. Felemelő érzés ennyi kedvességet kapni, megtapasztalni, milyen jók is az emberek. A másik meghatározó benyomást a gyönyörű táj tette, nárciszmezőkön, nefelejcsek, boglárkák és számtalan gyönyörű virág között vezetett az utunk. Meglepetésként ért a Duna TV műsorvezetőjének Száva Enikőnek hívása: riportot készülnek forgatni velünk Oroszhegyre érve. Oroszhegyen nem csak ez várt, hanem a helyiek hideg sört, süteményt, almát hoztak a csapatnak. A katolikus templomban éppen mise volt, mire megérkeztünk, Sebestyén Lajos atya kedvesen üdvözölte a csapatot, majd a plébánián nagyon kényelmes körülmények között helyezett el minket,  finom vacsorát is kaptunk, és az atya sok érdekességet is mesélt a községről.

A csütörtöki nap látszott a legnehezebbnek, mivel több mint ezer szint várt ránk. Szép napos időben indultunk Zetelakára, rövidítve nem az úton, hanem árkon-bokron át, de erre szükség is volt, hiszen - mint később kiderült - a faluban jócskán eltöltöttük az időt. Józsi ismerőse látott vendégül minket, ebédre Árpád családja (ő innen származott el), majd a plébániára is hivatalosak voltunk. Mindenhol nagyon kedvesek voltak, és ugyancsak teli hassal vágtunk neki a nagy emelkedőnek, melyet a csapat egy zokszó nélkül teljesített, pedig voltak köztünk nem gyakorlott túrázók is. A szép táj mellett az is nagy öröm volt, hogy az út mellett megjelentek a jelzések is, innen egész Csíkszeredáig döntően ezek mentén haladtunk. 17 óra tájban megeredt az eső, de ez sem zavart minket, vidám magyar népdalokat énekelve értünk Kápolnásfaluba, majd Szentegyházára. Itt egy alapítványi házban kaptunk szállást, szűkös volt a hely 12 embernek, de a házigazdák jó szándékát mutatja, hogy jól befűtötték az épületet, és szerencsére Veronikának volt ismerőse a faluban, így ellátást is kaptunk.

Pénteken reggel megjöttek az EKE túravezetői is Sándor és János  Molnár Sándor kíséretében, kicsit várniuk kellett ránk, mivel éjjel fél kettőig beszélgettünk, nehezen készültünk el. Az előzetes várakozás szerint 23 km várt ránk részben aszfalton, de a csíkiek áttervezték az utat, nem mentünk csak Szeredában aszfalton és gyönyörű erdőkben haladhattunk. Ennek azért megvolt az ára, több, mint 30 km-t tettünk meg.  Megnéztük Majzosfürdőt, az idei EKE tábort itt rendezik meg az udvarhelyiek, majd néhány nyáj mellett elhaladva gyalogoltunk kelet felé. Épp pihenőt tartottunk, amikor a zetelaki lovasok - talán tizenöten - vágtáztak el mellettünk, volt köztük huszár is, gyönyörű lovakon, nagyon irigykedtem, bár nem tudok lovagolni. A Tolvajos tető felé mentünk, amikor egy másik tv-s stábbal, a Székely tv csapatával találkoztunk, akik azt filmezték, ahogy "átkecmergünk" a megáradt patakon, majd a kereszteknél felvették a tisztelgő csapatot is. A tetőn Péterfi Attiláék vártak minket finom zsíroskenyérrel, zöldséggel, innivalóval, süteménnyel, ismét megtapasztalhattuk a helyiek vendégszeretetét. Piricske felé vettük utunkat, aztán elénk tárult a Csíki medence leírhatatlanul szép képe, előttünk a kegytemplommal. Igyekeznünk kellett, hiszen 19 órára, a misére le kellett érnünk. Csíkszereda határában nagyon megható dolog történt velünk, elénk jött a negyven napja úton lévő, a tavalyi csapatban is zarándokoló Viski Gyuri, Havas Tamás és Dóri kíséretében, velük együtt tettük meg az utolsó pár kilométert és értünk a kegytemplomhoz. A nagy zarándokcsapattal együtt részt vettünk a szentmisén, ahol  meglepetésünkre felolvasták a neveinket, majd vendégül láttak a Salvator hotelben.

Másnap a nyeregben a mise, délután a csángó mise, virrasztás, keresztút, mise a Salvator kápolnánál, a csángók gyönyörű énekeit hallgatva a napfelkelte várása következtek.

Ez a mi pár napunk története, azért tartottam fontosnak megosztani veletek, mert nagyon szép zarándoklat volt az útvonal, a házigazdák kedvessége és a lelkes csapatunk miatt. Volt három gyönyörű hangú énekesünk (Veronika, Terike, Magdi), volt imafelelősünk (Magdi), útfelelősünk (Zoli), főnökünk (Lajos), ruhamosó és  lábgyógyító felelősünk(Veronika), viccmesterünk (Árpi), beszélgetés és programfelelősünk (Józsi), zászlóhordozóink (Marika és Ági), karizmatikusunk (Erzsó). Nem volt nyafogónk, kritikusunk, intrikusunk. Kívánok mindenkinek legalább ilyen szép zarándoklatot!

Bartók Márti