Máriaút a Mátrában...

A Csíksomlyóba tartó zarándokok - Szent Anna kápolna Abasár felett, 2011. május 7.

A zarándoklat
A zarándoklat egy hosszú búcsújárás. A búcsújárás egy hosszú imádkozás, az imádkozás pedig egy mindennapi eszköz, amivel rendet tudunk tartani a lelkünkben.
A középkor egyszerű emberének nem volt mit tennie, ha üdvözülni akart: egész életében az isteni megbocsátásért, a lelke megtisztulásáért küzdött.
Napjainkban a zarándokok a tisztelettétel mellett abban a reményben vállalkoznak az útra, hogy önmaguk megismerésén keresztül közelebb kerüljenek Istenhez, vagy csak egyszerűen a mindennapoktól való eltávolodás, az új kihívások leküzdése és az utazás öröme a cél.
Csíksomlyóba sokakat a nemzeti összetartozás érzésének megélése vezeti. Ahol jó magyarnak és testvérnek lenni, ahol a szeretet kézzelfogható.

Nagyanyáink öröksége
A népünk múltja a jövőnk lehetőségét hordozza. A legfőbb dolgunk - ugyanúgy, mint az előttünk járóknak volt és az utánunk jövőknek is az lesz - fellelni a múltban azokat a hagyományokat, amik segítenek, hogy Emberek és Magyarok maradjunk.
Hitünk szerint a búcsújárás és a zarándoklat az egyik ilyen örökségünk, ami ebben a világban segít megőrizni a szemünk fényét. Ma még megtaláljuk az ösvényeket - bár sok helyütt benőtte már őket a bozót - amik a szomszédos faluba, vagy éppen valamely közelebbi-távolabbi kegyhelyre vezetnek. Az Úton eljuthatsz az oltárhoz, ahol leteheted bűneidet, ahol vár Téged a Megbocsájtó Isten. S hozzá Mária vezet!
Ha a búcsújárás és a zarándoklat sokaknak ma már ismeretlenül hangzik is, az utánunk jövők talán felismerik a példa láttán, hogy időt kell szakítaniuk, és meg kell megkeresniük saját belső útjukat. Még talán jó órában vagyunk, hogy visszaszerezzük ezt a fontos eszközt az unokáink számára.

A Mária Út gondolat
Öt évvel ezelőtt alakult egyesületté néhány olyan ember, akik a zarándoklat által találtak rá lelkük békéjére. Egyesületet alapítottak, hogy Utat építsenek, másoknak.
Közülük néhányan már addigra megjárták gyalogosan Európa leghíresebb zarándokútját a spanyolországi El Camino-t, néhányan az egy-két nap járásra lévő búcsújáró helyekre kezdtek rendszeresen járni, egyikük pedig mindezeken túl Tatabányáról egészen Csíksomlyóig jutott, hogy megkövesse a "népszavazás" által megtagadott testvéreinket, az erdélyi magyarokat. S úgy gondolták, kell ez nekünk.
Kell az Út és kell a megérkezés. A megérkezés ajándéka a bizonyosság, hogy nem vagy és soha többé nem leszel egyedül: közöd van minden emberhez, része vagy egy közösségnek, a népednek, s nem közömbös számodra a többiek sorsa sem!

Épül az Út
A Mária Út magyarországi szakasza kegyhelyek füzére, szélesebb és keskenyebb utak hálózata, szerte az országban. Az első "főút", amely kiépítését zászlónkra tűztük az ausztriai Mariazelltől - a Mátraalján át - Csíksomlyóig tart.
Önkéntesek, szimpatizánsok, plébánosok és szerzetesek, polgármesterek és képviselők, önkormányzatok és egyházak, civil szervezetek és cégek, fiatalok és idősek összefogásával és imáival épül az Út. Megterveztük, és GPS-el felmértük az útvonalat, kialakítottuk az Út arculatát, pályázatokat írtunk, és nyertünk is, konferenciákon népszerűsítjük, együttműködést alakítottunk ki Ausztriában és Erdélyben, gazdákat keres(t)ünk az úton. Szerkesztjük a honlapját, festjük a jelzéseit, készítjük szálláshelyeit, s buzdítjuk a közösségeket, induljanak el rajta! Zarándoklatokat szervezünk az 1-2 napostól a 40 napig tartóig, úgy, ahogy őseink tették, sok évszázadon át.
Némely helyen rögtön értik a szavunkat, másutt idegenkednek: mit akarnak ezek valójában? A bizalmatlanság oldásához idő is kell…

Friss élmények a Mátraalján
Az Egyesület ötödik születésnapját ezév május 7-én, Abasáron ünnepeltük. A helyszín kiválasztásának több oka is volt; a közösség zarándoklelkülete, vendégszeretete és az összefogás képessége. Nagyszerű példa Abasár, s büszkén mondhatjuk, hogy itt már értenek és be is fogadtak bennünket. Könnyen szót ért, aki már volt egy hosszú úton, s az abasári zarándokok csapata - de a környékről a gyöngyösieket, tarjániakat és a halásziakat is említhetjük - sokéves zarándok-tapasztalatukkal Mátraverebély-Szentkútra ugyancsak érezhetik, mit jelent egy negyvennapos utat felvállalni, s végig is menni rajta...

Az ünnepi közgyűlésen hosszan sorolhattuk az öt év alatt megtett út eredményeit, amelyek a sokszáz kilométernyi jelzésfestésben és a rendszeres zarándoklatokban csúcsosodtak ki.

Ezen a szombaton már két irányból érkeztek a zarándokok az abasári Szent Anna kápolnához: a csíksomlyói búcsúba tartók Gyöngyös felől a Sár-hegyen keresztül, az esztergomi ágon jövők pedig a Mátrán át jöttek, s találkoztak itt egybe. A kápolnánál vártak minket az abasáriak, s együtt avattuk fel a Mátra első máriautas tájékoztató tábláját, Kárpáti Kázmér ferences atya és Zajacz Ernő plébános közreműködésével.

A csíksomlyói zarándokok útja a vidékünkön (de nem csak nálunk a Mátraalján) egy ünnepsorozat. Lőrincitől Ecséden, Gyöngyösön, Abasáron, Markazon, Domoszlón, Tarnaszentmárián, Egerszóláton, Egerszalókon, Egerben, majd tovább Szomolyán, Bogácson és Kácson keresztül Miskolcig mindenhol várták őket, s nem véletlenül. Mára hagyománnyá nemesedett ez a várakozás és szíveslátás - 2008-ban indult el először gyalogosan egyedül egy bátor, hitében megingathatatlan lány Budapestről Csíksomlyóba -, ők már a negyedik csapat, akik zászlóval és befogadó szívvel jönnek, s viszik azok kérését a nagy ünnepre, akik már nem tudnak oda eljutni!

A vendégvárás maga is ünnep, legalábbis mi így éltük azt meg az idén is. Ahogy a háziasszony ilyenkor kitakarít, kifesti a házát, süt-főz, s maga is ünneplőbe öltözik, úgy az utolsó két héten mi is ugyanígy tettünk. A ránk bízott 110 km útból most újabb 11 km turistajelzéseit újítottuk fel, s hozzáfestettük a mi keresztes m betűnket (ez 12 ember kétnapos munkájával készült el), közben sok előkészítés, tervezés, egyeztetés útján elkészítettük és felállíttattuk az Út első tájékoztató tábláját, majd vártuk őket Lőrinciben és Fallóskúton, s kísértük négy napon át legszűkebb hazánkban, a Mátrában.
Néha a legemlékezetesebb találkozások azok, amire nem számítunk. Mátrafüreden a kápolnánál várt minket a közösség, s a közös éneklés-imádkozás után a Bene-házban úgy egymásra találtunk, hogy a repülőnap közönségének csak messziről tudtunk köszönni (pedig jól megnéztek minket...).

Vasárnap a pihenésé, mi is csak egy rövid szakaszt terveztünk erre a napra, Domoszlóig. Az utat a csendes, de áztató májusi eső és az abasári férfiak, majd a markazi asszonyok kíséretében tettük meg, s előbb a markazi, majd a domoszlói misére is be tudtunk köszönni. A markaziak szép éneke nem szűnt meg a plébániai búcsúzással sem, többen esőkabátot vettek, s jöttek velünk Domoszlóig.

Az utolsó mátrai napunkon a ragyogó időben a domoszlóiak egészen Kisnánáig elkísértek, ahonnan a sok kerítéssel szabdalt kökény-felverte mezőkön nehezen vergődtünk át Tarnaszentmáriára. Ott viszont nagyon várt minket a kicsiny falu széphangú kórusa. A fogadás után a templom előtti padoknál telepedtünk le, mert odabenn ugyancsak hideg volt. A kántorasszony vezetésével alig énekeltünk el egy litániát, amikor három régi, kedves ismerős toppant elénk: a Mária Út erdélyi vezetői voltak Csíksomlyóról!
(Másnap kezdődött Esztergomban a Vallási turizmus Magyarországon és az Európai Unióban c. konferencia, oda tartottak, de útközben megálltak, hogy megkeressék a hozzájuk igyekvő zarándokokat!)

Sebtében egyeztettük a nyári, első Csíksomlyóból induló Mariazellbe "visszafelé" tartó kerékpáros zarándoklat útvonalát is - július 14-én érkeznek hozzánk a Mátraaljára -, aztán mindenki folytatta az útját: a zarándokok Egerszólát, a leendő házigazdáik pedig Esztergom felé.

A búcsújárás és a zarándoklat a megtisztulást szolgálja; ha jól végezzük, feloldja a múlt görcseit az emberek és a népek között is - legyen Neked is részed benne!


Detk, 2011. május 12.                                                                              Merva Eszter és László,
                                                                                                          a Mária Út mátrai önkéntesei