Szomolyai keresztalja
cikk
Üdvözletem minden olvasónak.
November 14.-én kis csapat gyülekezett a szomolyai templom előtt.Ezt a gyülekezést egy cél vezérelte: a Mária út egy szakasza hívta,várta őket.A zarándoklat mely Bogácsra vitt az erdőn keresztül.A zarándok kereszttel a kezemben remegő belsővel imádkoztam és kértem Istent és Szűz Máriát segítsen minket az úton.10 órakor felsorakozva hatalmas szívvel és lélekkel indultunk a Márton napi búcsúra.Verőfényes napsütésben sárban és csúszós leveleken segítettük egymást a cél felé.Az időjárás mindenkit meglepett hisz Novemberben nem szokott ilyen csodálatos idő lenni.Sokan úgy gondoltuk hogy ez egy jó jel ,ez a nap csodás kezdete.
Kb 1-óra séta után pillantottuk meg a bogácsi Árpád-kori alapokra épült műemlék templomot.Csalogatott minket a domb tetőről reánk nézve.
Énekelve vonultunk a templom utcáján mikor a Cserépváraljai zarándokok énekét hallva furcsa bizsergő érzés szállt ránk.
Vártak ránk,ők is megtették a sárban az utat ők is hozták a keresztet ki-ki a magáét le nem téve.Minden ember a maga keresztjét húzta vonszolta magával.És igen itt vagyunk meg jöttünk,várnak ránk!A templomba vonultunk az ünnepi Szent misére,mely Márton püspök csodájáról emlékezett meg.Arról hogy minden ember nézzen mélyen a lelkébe és tegyen rendet,ne várja mástól és ne okoljon mást ha valami nem megy.Elgondolkodva lépkedtünk a körmenetben.Hanák József esperes Mária úti zarándok táblát szentelt a templom falán.A bent befejeződött mise és a himnusz után meglepetésünkre vendég látásban volt részünk.Itt külön köszönjük a szíves vendég látást, mellyel a fáradt utazó új erőre kapva visszaindulhatott saját temploma felé.
Az út visszafelé nehezebb volt hogy miért nem értjük, talán az étel megülte gyomrunkat?Hisz a kereszt sem nyomja már vállunkat,letettük bocsánatként az Úr elé.Csendes volt a visszaút és lassú elgondolkodtató.Mindenki kapott választ ,mindenki vitt és hozott magával valamit a lelke mélyén.
Gazdagabbak lettünk, talán csak egy érzéssel, talán attól sokkal többel.De abban mindannyian egyetértünk jövőre újra megtesszük.
Köszönet a hozzánk csatlakozó egri,nagytályai zarándokoknak akik velünk jöttek és támogattak minket.
Köszönet azoknak a bogácsi híveknek akik idejüket és erejüket arra áldozták hogy csodálatos ételt varázsoljanak az asztalunkra.
Ködösné Hajdu Róza