Budapestről Csíksomlyó felé...

A Normafánál a kissé ködbe burkolózó város felé tártuk áldásra kezeinket, előre kérve Isten áldását mindenre és mindenkire, akivel a mai nap során találkozunk, amerre áthaladunk, s a város minden lakójára. Ezután a természet és később az utca csendjében szemlélődtünk, Isten jelenlétét keresve és megélve, így érkeztünk el a fizikai szín alatt az Oltáriszentségben is jelen lévő Krisztushoz, a Kútvölgyi kápolnához. Isten a Szűzanya palástja segítségével az itteni kútból egy gyermeket mentett ki, innen ered a kegyhely eredete. Mi is sokszor kútban vagyunk, mélybe süllyedünk életünk során, ahonnan kérhetjük az Úr szabadítását.

A szentolvasó titkait tekintve az első titok az angyali üdvözlet, ahol meghallhatjuk és befogadhatjuk Isten szavát és kimondhatjuk rá az Igent. Ezt választottuk az első zarándoknapunk témájának, melyhez ki-ki valamilyen személyes jellegű gondolatot, kérdést, impulzust választhatott magának. [Gábriel arkangyallal később is találkoztunk napunk során, hiszen mind a Szt.István bazilikában, mind pedig a Hősök terén ő tartja a Szent Koronát.] Kútvölgyben működött az Isten Vándora, Regőczy István atya, aki közel százévet megélve, az elmúlt hónapokban hunyt el. Ő vásárolta meg a régi kis kápolnát és kezdeményezte a kegyhely fejlesztését, az engesztelő kápolna megépítését, bővíését. Sírjánál megemlékeztünk róla és kértük közbenjárását.

Az örvendetes szentolvasó imádkozása során a Szt.János kórház mellett elhaladva betegeinkre gondoltunk és mindazokra, akik nem jöhettek velünk. Útközben a velünk találkozó, érdeklődő járókelőknek (többek között a kórház dolgozóinak is) a Mária utat ismertető szórólapot adtunk, hogy ők is tudják kik vagyunk, miért és hova indulunk. A Városmajorban Jézus szívéhez érkeztünk, Zoltán atya kedves fogadtatásában részesülve. Majd a Budai vár ormáról visszatekinthettünk eddigi utunkra. A Mátyás-templomban röviden megemlékeztünk a török harcok eseményei közt arról, hogy a Szűzanya szobra egy fal mögött volt elrejtve mindaddig, amíg egy robbanás következtében a fal leomlott, nem kis ijedtséget okozva a török megszállóknak. Vajon vannak-e bennünk, köztünk is lelki falak, melyeket le kell bontanuk, robbantanunk hogy Isten és Mária beléphessen...?

Sietősre vettük az utat a Lánchídon át, míg megérkeztünk a Szt.István bazilikához, a Mária út belvárosi központjába. A bazilikában megcsodálhattuk többek közt Benczúr Gyula festményét, István király országfelajánlásáról a Szűzanyának. A Szt.Jobb kápolnában Farkas Attila atya celebrált nekünk szentmisét, melyet követően a Częstochowából származó Mária-kép előtt énekelt a zarándokcsapat. A média is megtalált minket, néhány vezetővel és zarándoktárssal készítettek interjút.

Énekkel kísérve haladtunk végig az Andrássy úton, a város lakóinak nem kis csodálkozására. Szabó Tamás elnök úr a zarándokokkal megtanította többek között a Mária út indulóját. A Városligetben a Sörsátorban vettünk frissítőt, majd a lerombolt Regnum Marianum templom helyén lévő keresztnél osztottuk meg egymással, ki miért van úton. Itt végeztük el a délutáni imaórát is, kiegészítve Anselm Grün gondolataival: gondolva az emmauszi tanítványokra, miszerint zarándoklatunk egyfajta húsvéti séta is, útban "hazafelé", melynek során beszélhetünk reményeinkről, de talán széttört illúzióinkról is, és bízhatunk abban, hogy Jézus társunkként szegődik. Vajon hogyan fogjuk meglátni, felismerni őt...?

Újabb csendes szakasz következett a Városligeten át, melynek végén a Hermina úti templomban az ottani nővérek szentségimádásába kapcsolódtunk be az irgalmasság órájában. A Bosnyák téren gyümölcsökkel és más frissítúvel vártak minket kedves testvéreink, majd a plébános atya is megérkezett, s örömmel számolt be a plébánia buzgó életéről. A Rákos-patak érintésével, igazi napsütéses időben érkeztünk el az új zuglói Regnum Marianum templomig, ahol rövid énekes imádság mellett Hajnal atya mesélt a szívszorító eseményekről a régi Regnum templom elpusztítása kapcsán, melyet személyesen megélt gyerekkorában; s arról, hogyan épülhetett fel majd' negyven év múlva az új Regnum itt Zuglóban, a Rákos mezején.

Zarándokaink innen Rákosszentmihály felé vették útjukat, ahol a testvérek vacsorával várták őket, nekem azonban el kellett búcsúznom és imáimmal kísérem azóta is a csapatot Csíksomlyó felé. A nap programjait Bernáth Marica egyeztette, szervezte, köszönjük neki és minden segítőnek, hogy ilyen jó indítást adhattunk Fővárosunkon keresztül a negyvennapos zarándokoknak!