Szabó István Atya
cikk, 2016.06.17. 14:37
Csak születésem (1957) után kezdtem el biciklizni, lehettem 8 éves. 12 évesen már egyedül tekertem egy nap alatt 80 kilométert, 15 évesen 200-at. 17 évesen Esztergomból Dobogókőre hatalmas hóviharban küzdöttem fel magam, aztán évekig csak futottam napi 10 km-t, 25 km-s távfutásban katonáéknál 1. lettem, aztán jött a szellemi munka időszaka. 1983-ban pappá szenteltek, így lehetőségem volt a kerékpározás örömeibe több száz gyereket és felnőttet bevezetni. Kirándulásokra, lelkigyakorlatokra igyekeztünk mindig drótszamárral menni, így nem ritkán 1 hét alatt 800 km-t is letekertünk. A nagy sokasággal való törődés mindig kifárasztott, ezért minden nyáron igyekeztem beiktatni 6 nap alatt 1200-1300 km megtételét egyedül.
1990-ben Rómába zarándokoltunk el autóbusszal, s már az első 100 km-nél elhatároztam, hogy ebben a formában soha többé. Mivel egyházmegyénk 100 éves születését Rómában is ünnepeltük, megszerveztem 25 fiatalnak a római kerékpáros zarándoklatot, melyet 13 nap alatt (1698 km) végig tekertünk, és mivel zarándoklatnak terveztük, zarándok lelkülettel vettünk részt rajta.
Napra pontosan 4 évvel ezelőtt, június 18-án indultunk, és a Mária Maraton indulásakor is azzal a lelkülettel és elhatározással vágok neki az útnak, hogy tőlem telhetően mindent megtegyek azért, hogy akik velem zarándokolnak, azoknak ne csak egy sport-élmény és erő-demonstráció legyen, hanem valódi zarándoklat a Máriacellben eltemetett Mindszenty József bíboros, a Csíksomlyón imádkozó Márton Áron példájával, a Mária úton zarándoklók lelkületével.