Kemény Éva

 – zengett az ének, ki tudja, hányadszor az út során: ez vált a zarándoklatunk jellegzetességévé: könnyen énekelhető, szép dallama, egyszerű, ismétlődő szövege megfogta a szíveket. Egyébként is hosszú volt az út, sok ének sok versszaka belefért.

 Aug. 22-én gyalogos zarándokok ezrei kerekedtek föl az egész Kárpát-medencében, hogy a Mária Út egészén: az ausztriai Máriacelltől a pünkösdi búcsújáról híres Csíksomlyóig, valamint Esztergomtól Máriagyűdig megtegyenek egy-egy szakaszt. A mi csoportunk Mihályházáról indult a helyi plébános, Horváth József atya áldásával, aki örömmel tartott velünk egy darabon, csak jóval a falu vége tábla után fordult vissza. Előtte többször bejártuk az utat, így biztonsággal haladtunk a felvirágozott kereszt mögött. Borsosgyőrben és Kéttornyúlakon is vártak minket a templomban a hívek.

Egy-egy rövid, a zarándoklat kegyelmeiért, illetve a Ferenc pápáért (akiről a mi szakaszunkat elnevezték) szóló ima után a pihenésben új erőt gyűjtve mentünk mindig tovább. A célban Bali Tibor atya, külsővati plébános fogadta a zarándokcsoportunkat, és a mise kezdetéig rendelkezésre állt a gyóntatószékben. A plébánia híveinek kedvességéből a nap végén gazdagon terített asztal várta a zarándokokat. A csoport kezdettől fogva egymásra figyelve, összetartóan járta az utat: kicsik és idősebbek, templomi ismerősök és templomba nem is járók – testvéri egyetértésben haladtunk előre.

A zarándokkeresztet mindig odatámasztottuk az adott templom oltárához: az út és az élet örömeivel és gondjaival együtt. A Szent József templomba megérkezve láttuk, hogy a virágok a 15 km-es út alatt teljesen elhervadtak. A zarándokok is elfáradtak egy kicsit, de a szép nap örömével vettek részt – a Nagytevelről érkező zarándokcsoporttal együtt – a gitáros zenekarunk által kísért záró misén és agapén.

Kemény Éva
a zarándoklat szervezője