Török Márta

Azt hiszem, mindannyian, akik részt vettünk a szervezésben, előkészítésben, nagyon sokat tanultunk, tapasztaltunk az elmúlt két hónapban, és a nehézségek mellett sok örömben, helyenként kisebb csodákban is részünk volt. 
Visszagondolva 22-re, ezen a napon is  megtapasztaltuk az egységet a próbatételekben, de a váratlan  meglepetésekben és az örömökben is.
A két út, úgy láttam, egész más jellegűen alakult. A sándorfalvi természetközelibb, gyorsan megteremtődött az egységes, imádságos légkör.
Nagy segítségünkre volt ebben Forgó Miklós atya, sándorfalvi plébános, aki lelkesen, kedvesen nyitotta meg a zarándoklatot, előzőleg is készségesen szinte elébe ment a kéréseinknek. A folytatásban pedig minden résztvevő önmagát adta, és a "parazsat", amit magával hozott erre a napra, hogy az imában itt, ezen a napon is megtapasztalhassuk a békét és az egységet. 
 Az énekeskönyveknek is örültünk, nagyon jó volt kézbe venni, amikor énekre indított valakit a Szentlélek. 

Az alsóvárosi megnyitó is nagyon szépen sikerült, Bernát testvér ihletett szavainak köszönhetően. Ne féljünk a bizonytalantól,, mert természetes, h Isten útjai előre nem láthatóak. S merjünk imáinkban nagyot kérni. Ő megértette: az Úr a szívünket kéri. Itt imádkoztunk a migránsokért és a segítőikért is. Székely János püspök úr imáját is mindkét úton imádkoztuk. 
A belvárosi zarándoklat egyik meglepetése az volt, hogy a résztvevők közül ketten az evangélikus egyház tagjai voltak, és velük egy konkrét élethelyzet békés megoldódásáért is imádkoztunk, megtapasztalva közben, mennyire nem véletlen, hogy eljöttek erre a zarándoklatra.  Az út másik meglepetése, hogy utolsó pillanatban előadott kérésünkre Káplán Pál az ortodox pópa igével válaszolt: "Zörgessetek és megnyittatik...." -így is lett, így betérhettünk egy imára az ortodox templomba is, ahol ráadásul ajándék idegenvezetést is kaptunk. Meglepetésünkre míg ott időztünk, váratlan vendégként betoppant két ortodox főpap, egy érsek és egy püspök, ha jól emlékszem a pópa kissé izgatott szavaira, végül nekik mi álltunk sorfalat....
Az újszegedi Szent Erzsébet-templomban kisebb rózsacsoda részesei lehettünk, a templomban ui. ünnepi alkalmakra készültek, így már az ünnepi díszítés is készen volt, mikor beléptünk. Kedvesen fogadtak bennünket, együtt imádkoztunk Perlaki Flórián atyával és sekrestyés munkatársával, majd a Ligeten át folytattuk a zarándoklatot, kissé elcsendesedve.
Az időjárás nagyon kegyes volt velünk ezen a napon, a nagy kánikula után tökéletes zarándokoknak való idő alakult ki, egy kisebb záportól eltekintve, ami elől a Tisza partján találtunk fedett menedéket. Itt folytattuk az imát, a megosztásokat, Jézus Szíve -templom felé közeledve a szívünk megőrzéséről, talán az aznapi olvasmányban is szerepelt, mik a rossz dolgok, hogyan őrizzük, hogyan békélhetünk meg- és hogyan vigasztalja az Úr a szívünket, hogy tesz erőssé szóban, tettben. Ilyen komoly témák és könnyed tapasztalatcserék után az eső is elállt, indulhattunk tovább.Petőfitelepen a szentmisét Gyulay Endre püspök úr tartotta, nagyon szép prédikációt hallhattunk Mária életéről,  útjáról.

 A gyalogos zarándoklás  hagyományának alföldi ébresztgetéséhez mindenképpen hozzájárult ez a nap, a résztvevőknek pedig sok megható pillanatot hozott- ez, ahogy látom,  országszerte
így történt- igazán nagyszerű dolog!

Még utólag is bontogatjuk a nap ajándékait. ..