Horber Gizella

Reggel 9-kor indultunk el 10-en Mezőpetriből, szemerkélő esőben... "ezt nem kellett volna hozzátenned", hallom anyáink, nagyanyáink hangját...,"hát nem tudod,hogy mi,az időjárástól függetlenül minden Mária Ünnep előestéjén, letéve a kaszát, kapát, sarlót, majd leakasztva a szenteltvíztartó mellett függő olvasót, elindultunk Kigyére, illetve a valamikori falut idéző kápolnába. Rózsafűzér imádkozása oda, Mária énekek visszatérőben." Azokról az énekekről messziről is kiderült, a különleges hajlításokból, hogy Máriát dicsérik, kérik, vagy hálát adnak a kapott segítségért.
Tehát, elindultunk. Szaniszlón, Csomaközön, Fényen fogadtak bennünket és Nagykárolyban a Mária Légió tagok is, ha nem is kiejtett szavakkal, de ilyenformán: Vártunk benneteket! Pihenjetek! Veletek megyünk! A szaniszlói zarándokok, gitárkísérettel előadott szép énekekkel könnyítették lépteinket.A csomaköziekkel együtt 25 -en  (a petriek egy része itt már nem volt velünk) érkeztünk  a Mezőfény-Csomaköz elágazáshoz, ahol a tavalyihoz hasonlóan, a Piricséről elindult zarándokokkal találkoztunk. Innen az újratalálkozás boldog pillanataival és az együttlét örömével feltöltődve éreztük könnyebbnek a megteendő utat. Most már 54-en voltunk.
A zarándoknap ,,megkoronázása" a zárómisén történt, a Fatimai Szűz Mária templomban, Luczás Lóránd, Szaniszló plébánosának szentbeszédével. Az ő szájából a szó hiteles és igaz volt. Nem véletlenül, hisz ő, most is, éppen úgy mint egy évvel ezelőtt velünk gyalogolta végig az utat. Az Úr áldja meg élete minden pillanatában.
Ebben az 1400 km-es folyamban, augusztus 22-én, örömmel, szeretettel, egymásra figyelve, haladtak az emberek. Még az útmenti szép, éppen frissen fürdött, katángkóró kék virága is boldogan integetett felénk, mert most nem a gépjárművek prüszköltek rá, hanem a hozzájuk hasonló, de még szívvel is rendelkező teremtmények dicsérik Teremtőjüket és az Ő Drága Édesanyját!
Hálával tölt el a tudat, hogy egy csepp lehettem én is ebben a folyamban.
Őszinte örömmel: Horber Gizella