Quirin Károlyné Ágnes

Mihályháza – Pápa – Nagytevel szakasz

Józsefvárosi Szent József plébánia zarándokcsoportja

Úgy terveztük, hogy két autóbusszal „exportáljuk” magunkat egy olyan szakaszra, ahol kevesen lennének. Az előkészületeket ennek megfelelően tettük meg, Salgó Ferenc atya Pápa Szent Anna templom plébánosának segítségével. Már a szervezés kezdetén öröm és ajándék volt számunkra a helyiek jóindulatú segítő- készsége, a plébánián szolgáló Teréz testvérünk gondoskodó, „szent Annás” szeretete.

Elképzelésünk szerint reggel 7 órakor indult volna az első busz azokkal, akik vállalták a gyalogos zarándoklatot, 9-kor a második a „sánták-bénák”-é.

De ahogy ez ma gyakran megesik a GPS korában, újra kellett terveznünk! Hiába a percre és kilométerre kiszámított, bejárt útvonal szép terve, ha váratlan akadály jön közbe, újra kell tervezni. Így jártunk mi is. Az első busz ugyanis több, mint egy óra késéssel érkezett templomunk elé. Győr alatt baleset miatt leterelték a forgalmat az autópályáról és így keresztül kellett bumlizni a városon. Mire ez végre sikerült volna, addigra „fogtunk” egy lovas szekeret, melyet a busz jó ideig nem tudott megelőzni. Most már 2 óra késésünk volt, amit képtelenség volt behozni.

A zarándoktársak szorgalmasan imádkoztak a buszon Bajzáth Ferenc atya vezetésével, én meg telefonon tartottam folyamatosan a kapcsolatot a minket váró és csatlakozni szándékozó helyiekkel. Az újratervezés vége az lett, hogy Pápán felvettünk néhány zarándokot és Mihályházára érkezve a helyi református lelkész, Pátkai Gyula és gyülekezeti tagjai már nagyon vártak ránk, sőt a Veszprémi TV-sek is ott toporogtak, hogy lencsevégre kapjanak bennünket. A templomban a nagytiszteletű úr köszöntője és igehirdetése után ott mondtuk el a református templomban az Úrangyalát, majd a nagytiszteletű úr áldásával útra keltünk.

Egész csapatunk elindult kereszttel, zászlóval Borsosgyőr felé. Kicsit erőltetett volt a tempó, de mindenképpen szerettünk volna időben utolérni magunkat. Szomorú szívvel üzentünk a nagyteveli testvéreknek, hogy oda nem tudunk átmenni a sok késés miatt.

Borsosgyőrben találkozott végre templomi közösségünk, így már együtt voltunk józsefvárosiak és boldogan fogadtunk a helyiek köszöntését. Fiataljaink szép hegedűjátéka, közös imádság, helyi plébános Szíjártó László atya köszöntője, áldása után, Takácsné Gabi szervezte süteményes agapén lelkileg, testileg felfrissülten folytattuk utunkat a helyiekkel együtt Kéttornyúlakra. Harangszóval fogadták a megnövekedett létszámú zarándok csoportot. Nem is fértünk be mindnyájan a kis Szent Imre templomba a kedves köszöntésre, áldó szavakra. Itt még egy kis erőgyűjtésre volt lehetőség és jött a végső szakasz Pápára, a Szent József kápolnába. Ekkor már nagyon sokan voltunk, mert többen csatlakoztak hozzánk a helyiek közül is.

Így végeláthatatlan sorokban gyalogoltunk be a záró szentmisére, még időben, hogy a szentségi böjtöt megtartva, egy adag gulyáslevest elfogyasztva, ki-ki pihenjen, rendbe szedje magát, elcsendesedjen és készüljön a szentmisére.

Jó érzés volt látni a zsúfolásig megtelt Szent József kápolnát. A mintegy 400 zarándokkal átélt szentmise Márfy Gyula érsek atya lélekemelő homíliájával valóban csodálatos élmény volt. A találkozó gazdag agapéval zárult, ahol Márfy Gyula érsek atya is velünk ünnepelt, sőt ő vágta fel a „Mária Rádiós” tortát.

Érezni lehetett, hogy együtt, 1úton vagyunk Krisztus felé. Igen, a Pápa környékiek, a józsefvárosi gyerekek, fiatalok, zenészek, cigányok és romák, járni alig tudó idősek, hajléktalan barátaink, vak fiatal, mind együtt 1úton vagyunk Isten zarándokló népe. Adja meg az Úr, hogy meg is érkezzünk mindnyájan egykor Őhozzá.

Quirin Károlyné Mándy Ágnes szakasz koordinátor