Pácz Gábor
cikk, szerző: 1uton_admin
Brenner János Út
Nagy várakozással és izgalommal készültünk az „1Úton” zarándoknapra. Bizakodtunk, hogy
az elmúlt napok esős időjárása után talán szép, napsütéses napra ébredhetünk.
Reggel nagy köd fogadott minket és ilyen volt egészen addig, amíg ki nem sütött a nap.
Reménységünk beteljesedett: valóban ragyogóan tiszta égbolt alatt, napsütésben és
melegben gyalogolhattunk. Hála az Úrnak!
Zarándoknapunkon négy irányból érkeztek hozzánk a kedves zarándokok: Szlovéniából
(Markovci), Ausztriából (Maria Bild), Rönökről (Szent Imre templom) és Halogy felől. Ez
utóbbi volt a leghosszabb táv a négy közül (közel 30 km).
Ennek az útnak a vezetője Dancsecs Zsolt jegyző úr volt. Mint említettem, ködös időben
érkeztünk meg autókkal a kiinduló falu templomához. Innen két irányba lehetett indulni:
Szentgotthárdon kívül Vasvár felé.
A helyiek pogácsával és innivalóval kedveskedtek a zarándoklatra indulóknak. Takács László
nádasdi plébános úr áldásával indultunk el 6 órakor.
A zarándoklaton nincsenek rangok és kiváltságok, csak zarándokok vannak, hiszen
mindnyájan egy úton és egy cél felé haladunk. De, itt meg kell említenem, hogy V. Németh
Zsolt államtitkár úr és felesége is velünk tartott, illetve Kissné Köles Erika, aki a Parlamentben
a szlovén kisebbség szószólója.
A falut elhagyva a Himfai parkerdő illetve tó felé vettük utunkat. Imitt-amott volt nyoma mér
a sok esőnek, sőt néhány helyen alig lehetett kikerülni a nagy tócsákat és sáros helyeket, de
összességében jó utunk volt mindvégig.
Felsőmarác határában már vártak minket: a polgármester úr és barátai. Miután
köszöntöttek, hozzánk csatlakozva együtt indultunk tovább. A faluba érve a Mária szobornál
lelkes asszonyok szent énekeket énekelve vártak, majd ők is velünk együtt jöttek, továbbra
is énekek kíséretében a falu templomáig. Itt rövid köszöntő után pogácsával és innivalóval
kínáltak mindnyájunkat.
Felsőmarác és Ivánc között szintén kerülgethettük a tócsákat és sáros helyeket, s így értünk
hamarosan be Iváncra. A falu szélén polgárőrök segítették a tájékozódást. Orsós Zoltán
plébános úr és minisztránsai, valamint a lelkes hívek kíséretében értünk a templomhoz. Itt
plébános úr meleg szívvel köszöntött, és invitált szerény vendéglátásra.
A Duna TV riportot készített államtitkár úrral és feleségével, a szószóló asszonnyal, valamint
Zsámpár Lászlóval, aki az egész szentgotthárdi zarándoklat főszervezője volt.
Különleges zsíros kenyeret kaptunk: a Mária út betűje alakjában volt rászórva a pirospaprika.
Nagyon ötletes és egyedi. Dicséret a kitalálójának!
Ivánc és Rábagyarmat között sajnos nem tudtunk gyalog menni, mert a poros út most a sok
esőtől sártengerré változott, így kénytelenek voltunk autókba szállni, és ezekkel megtenni a
két falu közötti utat. Kb. egy órába telt, mire mindnyájunkat átszállítottak.
A rábagyarmati templomban Takács Gyula plébános úr fogadott és meleg szavakkal
köszöntött. Bemutatta a templomot, amely jelenleg külső felújítás alatt áll. Az atya
áldása után indultunk tovább. Elinduláskor a polgármester úr élelmiszer csomagot adott
mindegyikünknek: 2 szendvics, alma és ásványvíz.
Rábagyarmat elég hosszú település. A falu végén az erdő irányába fordultunk. Nagyon szép
volt az erdő, öröm volt itt menni. Bár erdei úton mentünk, de egyáltalán nem volt itt sár.
Az erdőt elhagyva hamarosan a csörötneki hegyre értünk. Sok kert található itt, leginkább
szőlőt termesztenek és mindegyiken kis házacskák is vannak. Itt rövid időre megálltunk,
hiszen kaptunk frissítő ásványvizet. A hegy végében megpihentünk a Szűzanya szobránál,
majd indultunk tovább.
A magyarlaki szőlőshegy következett rövid sík gyaloglás után. Nagyon szép helyen van a falu
fölött. Zarándokház is található itt és a falu felé leereszkedve keresztúti stációk is vannak.
A falubeliek jóvoltából a templomnál ismét megálltunk, hiszen süteményt, pogácsát és
innivalót kaptunk nagy-nagy szeretettel. A templom lépcsőjén csoportkép is készült a Halogy
óta igencsak felszaporodott zarándokcsapatról.
Magyarlak után Máriaújfalu következett. Ez már Szentgotthárd egyik peremkerülete. A
faluba érve megint csak meg kellett állnunk, mert a helyiek jóvoltából kaptunk harapni- és
innivalót.
A festői környezetben lévő Harsas tó felé mentünk tovább. Ez egy mesterségesen
felduzzasztott halas tó, ahol egyik részen nagyon sekélyesre van kiépítve és itt fürödni is
lehet. Nagyon népszerű hely ez a környékbeliek körében.
A tó fölötti erdőn átkelve a Brenner János vértanú pap emlékére állított Jó Pásztor
kápolnához értünk. Takács András 5. éves teológussal együtt imádkoztunk, majd folytattuk
utunkat a szentgotthárdi templom felé.
Itt már nagyobb volt a jövés-menés, többen várakoztak, hiszen közeledett a zarándoknapot
lezáró és hálaadó szentmise.
A templomban épp esküvő volt, ami miatt egy kicsit tolódott a többi program. De Isten
gondviselésében ez is bennt volt, hiszen így minden irányból be tudtak érkezni a zarándokok.
Együtt vonultunk a templom előtti térre. Öröm volt látni a több országból érkezetteket, mert
egy valami közös volt mindnyájunkban: Máriához jöttünk Máriával.
Először Huszár Gábor polgármester úr, majd dr. Peter Stumpf muraszombati püspök úr
köszöntött mindnyájunkat. Ezután együtt vonultunk a templomba. Elől vitték a zarándok
kereszteket, különböző Máriás zászlókat és mi pedig még vihettük a máriapócsi kegykép
másolatát is, amit ajándékba kaptunk a pócsi testvéreinktől. Köszönet érte!
A szentmisén együtt koncelebráltak a püspök úrral: Wilhelm Hribelnik dolenci plébános
és Horvath Dejan markovci plébános (mindketten Szlovéniából), Mathias Trawka Bad
Waltersdorf-i plébános (ő lengyel, de Ausztriában szolgál), Ales Kalamar (a Stuttgartban és
környékén lévő szlovének lelkipásztora), Tóth Tibor felsőszölnöki plébános, Rimfel Ferenc
szentgotthárdi plébános, Nagy Tamás szentgotthárdi káplán, Willi Brunner jennersdorfi
diakónus (Ausztria) és Takács András 5. éves teológus.
A szentmisén nagyon sokan voltak. Öröm volt végignézni a templomban: ülőhely egy sem
volt szabad és a templom hátuljában is nagyon sokan álltak.
A szentmise után agapé vette kezdetét.
Pácz Gábor