Horber Gizella

Szívből kívánom mindőtöknek, azt a zarándok-élményt, lelki feltöltődést, amiben nekünk ezen az úton részünk volt. Nem volt nehéz ezt elérni, ilyen lelkületű zarándokokkal, akiknek az élén, a kereszttel végig (a Mezőpetri Szent Erzsébet templom küszöbétől, a Fatimai Szűz Mária templomig) Szebeni Lajos, a nagyváradi Mária Rádió munkatársa haladt. Petriből 13-an indultunk. Szaniszlón a csapat létszáma 25 volt.

Innen indultunk tovább, a sor végén pedig Luczás Antal Lóránd, Szaniszló plébánosa, a gyermekekkel. A plébános is, a gyermekek is velünk gyalogoltak Nagykárolyig.
Volt a csoportunkban 68 éves zarándok is. Csomaközön 11-en vártak bennünket a falu elején. Sokan voltak akik első alkalommal vágtak neki egy ilyen gyalogos zarándoklatnak, így kisebb távolságra vállalkoztak csak. Így is 20-an érkeztünk a Csomaköz-Fény elágazáshoz, ahol a Piricséről elindult zarándokokkal találkoztunk és együtt mentünk Fényen keresztül Nagykárolyba. Ima, ének, beszélgetés, a fáradság jelei nélküli célba érés.
Hadd mondjak egy-két megható dolgot, pl. azt amikor Szaniszlón a faluban imádkoztunk egy kereszt előtt egy férfi letérdelve velünk együtt imádkozott, vagy azt, amikor Csomaközön egy néni egy kissé a fa törzse mögé húzódva zsebkendővel törölte a könnyeit, de ugyanolyan mélyen érintett az a mód, ahogyan Luczás plébános a pihenő idő alatt és egész úton a gyermekekkel foglalkozott. A törpökről is beszélgettek, sőt megkérték, hogy segítsen nekik tisztességgel eltemetni a véletlenül eltaposott pókot.
Egész úton, egy jaj-, panasz vagy zokszó el nem hangzott. Vagy mégis? Mikor hazafelé tartottunk ilyeneket hallottam ,,Most vihetem haza az uzsonnám, érintetlenül" vagy ,,Máskor kisebb kulacsot hozok magammal" de erről a falvak lakói tehetnek, amelyeken áthaladtunk. Fantasztikus emberek!

Valóban átölelt bennünket Isten szent Anyjának szeretete!

Őszinte örömmel: Horber Gizella.