Kuszálik János

A mai nap zarándoklata számomra is emlékezetes élmény és lelki feltöltődés volt. Kolozsról indultunk reggel 9-kor 8-an. Az indulók közt volt egy anyuka is két gyerekkel, akik a családfőt és a nagyobbik lányt kísérték el az első kaptatóig, majd Kolozsváron együtt vettek részt velünk a zárómisén. Így a megfáradt zarándokokat pihent családtagok várták a céltelepülésen és "fuvarozták" haza a kiinduló településre. Mi többiek, 5-ön áthaladtunk Kolozskarán majd Dezméren. A karai református templomban, ahol a templom építésének 100 éves évfordulójára készülnek az idén, a feljavítási munkákban résztvevő hívek egy csoportja fogadott és ásványvízzel kínált. Imádsággal és egy református ének eléneklésével köszöntük meg nekik. Szamosfalván értük el Kolozsvárt, de utunknak majdnem fele még hátravolt. Útközben sokat imádkoztunk a bejegyzett imaszándékokra, amelyek több füzetoldalt tettek ki. Háromszor megáztunk és háromszor megszáradtunk. Nagyszerű embereket ismertem meg és a Mária-útnak egy alig ismert szakaszán még az űrfelvételek alapján való tájékozódás is érdekes volt. Én magam inkább csak a földrajzi tájékozódásban vezettem a csapatot a mezőségi "nagyon egyforma" dombok között, az imádkozásban Bíró Ernőre, a Koronaőr Lovagrend tagjára bíztuk magunkat. A közel 25 km-es út végén a kolozsvári piarista templomban vettünk részt a zárómisén. Erdély legelső barokk templomában a főcelebráns Ft. Kovács Sándor Kolozs-dobokai főesperesen, Kolozsvár-Szentmihály-i plébános úron kívül Msgr. Jakab Gábor pápai káplán, Kolozsvár-kerekdombi plébános, Ft. Kádár István címzetes esperes, Kolozsvár-monostori plébános, Ft. Kovács Árpád kisbácsi plébános és T. Veres Stelian Kolozsvár-Szentmihály-i segédlelkész celebrálták a szentmisét. A Kolozsvárra, mint céltelepülésre induló zarándokcsapatok közül a kisbácsiak voltak a legtöbben, akik plébánosuk vezetésével érkeztek, szépen énekeltek, a templomban egy egész padsort megtöltöttek. Nagyon sok kisgyerekkel érkeztek Kajántóról a Ferences család zarándokai, saját zászlajukkal, maguk-faragta keresztekkel, a Ferences közösség egyforma hangulatos zöld pólójában, maguk-készítette kis nyakba akasztható 1Úton-jelvénnyel. Kádár Olivér vezette őket. A leghosszabb utat a Tordatúrból induló zarándokok tették meg Komjátszeg és a Kolozsvár-monostori plébánia érintésével (27km). A Feleki-gerincen, a Maros-Szamos vízválasztón átkelve ők jártak a legnagyobb tengerszint feletti magasságban. Vezetőjük Tordatúr község alpolgármester-asszonya, Kolozsvári Ilona volt. A népi humor azt szokta mondani valami jóra, hogyha nem lenne az a valami, akkor ki kéne találni. Hát aki ezt az 1Úton Zarándoknapot kitalálta, jól tette! Isten áldja érte! Mi pedig, akik az idén résztvevők voltunk, jövőre legyünk kovászok és hozzunk magunkkal újabb zarándokokat!

A zarándoklat friss lelkesedésével üdvözlöm a szervezőket és a résztvevőket!

Kuszálik János, azaz Kuszi bácsi