Serényiné Havasi Erzsébet

1. Isten végtelen kegyelmének köszönhetjük, hogy megszervezésre került az 1Úton zarándoklat, s talán az egyik legszebb felajánlással, a "családokkal". Hogy a Bátorliget-Nagykároly szakasz teljesen össze legyen kötve, így Vállajról 5-en átautóztunk Ligetre, hogy ott kezdjük meg zarándoklatunkat. Csodálatos az Isten alkotta természet, s néha még őzek is kísértek utunkon.

Elmélkedések és nagyon sok ének hangzott el út közben. Csodálatos volt virágokat szedni, hogy keresztünket díszíthessük. Vállajra érve harangszó fogadott, s rövid pihenő után, a csatlakozó személyekkel a déli harangszóra elimádkoztuk az Úrangyalát. Mindenki elérzékenyült, mikor arra gondoltunk, hogy most talán több ezer ember ajkáról száll fel velünk együtt az ima Istenhez.
Lázár István atya áldása után most már 12-en folytattuk zarándokutunkat, az országhatárt átlépve. Csanáloson kedvesen fogadtak, ebből a községből és Kálmándról is többen csatlakoztak hozzánk. A templomban az Isteni irgalmasság rózsafüzér elmondása után indultunk el, immár 46-an. Most már többen voltak teljes családok. Számomra nagy szeretettről áldozatkészségről tett tanúságot
egy édesapa, aki a 7-8 km-t úgy tette meg, hogy kisebbik lányát szinte végig a vállán vitte.
Minden keresztnél rövid elmélkedés, ima és ének hangzott el. Az elmélkedések az Istenre hagyatkozással, a családdal, a szeretettel kapcsolatban gondolkodtatták el a zarándokokat. A gyerekek aktivitása az úton -zászló, kereszt vitel nagyon aktív volt. Jó, hogy ilyen generáció nő fel.
Mivel Vállajról szerettek volna jönni olyan emberek is, akik a gyaloglást nem merték vállalni, de áldozatot szerettek volna hozni, így kerékpáros zarándoklat is megszervezésre került, s ők 13-an a
város előtt érték utol a gyalogosokat. (Nekik a szentmise után kerékpárral kellett haza is menniük.) Jó érzés volt, mikor Nagykárolyban a Piricséről érkező csoporttal találkoztunk össze, s indultunk további utunkon együtt. isten nemhiába szeretné ha "közösség"-ben élnénk, hisz az összetartozás érzése, a szeretett, öröm áradása így sokkal erősebb. Most már elég szép számmal zarándokoltunk Nagykároly városán keresztül, Mária énekeket énekelve a Fatima templomhoz. Nekem itt is mély lelki élmény volt, hogy harangszóval köszöntötték érkezésünket. A püspökatya szentbeszéde, Isten üzenete mindenki számára világos volt. Mindannyiunknak vállalni kell az áldozathozatalt, hogy együtt munkálkodva, szeretetben építsük itt a földön Isten országát. A családoknak "Együtt" kell gondolkodniuk, munkálkodniuk, működniük, s akkor boldog életet élnek, hisz Isten örömre teremtette az embert a földre.
Nagyon sok kegyelmet, örömöt kaptunk az úton, sok addig ismeretlen emberrel kötöttünk barátságot...
Remélem, hogy ez az érzés kitart 1 évig, s jövőre újra indulunk.

Serényiné Erzsike, Vállaj