Pálos 70, Békét adok neked! Teljesítménytúra és zarándoklat

A Pálos 70 egy jubileumi túra, vándorlás a márianosztrai kegykép 300 éves évfordulójára, meglévő és egykori pálos kolostorok, szentélyek érintésével, nagyrészt a Mária Út útvonalán, megkoronázva a márianosztrai Magyarok Nagyasszonya ünnepi búcsúval.

Odáig már nagyon sok erdőt-mezőt járó barátunk eljutott, hogy a pálos rend az egyetlen magyar alapítású férfi szerzetesrend (ezt mindenkor leírjuk). Itt aztán a hangsúlyt lehet az egyetlen egyre és a magyarra is tenni. De azt már talán kevesebben tudják, hogy lényegét tekintve elsősorban azért magyar, mert a tatárjárás után úgy gondolta boldog Özséb, a rend alapítója, hogy a magyarság lelki, erkölcsi megújulását és állami létének megerősítését kell mindenek előtt szolgálniuk. És ezt a szellemet őrzi, tudja őrizni a rend a ma napig is, annak ellenére, hogy először a török, majd a kalapos királyunk, majd a Rákosi rendszer akarta eltörölni őket a magyarság földjéről. Az illegalitásból a 80-as évek végén jöttek elő azok a már idősebb pálos testvérek, akik évtizedeken át titkon őrizték és ápolták a küldetés hitét. Örvendetes, hogy az azóta eltelt két évtizedben mind több fiatal érzett meghívást és belépett a pálos rendbe. És ifjonti erővel kezdtek hozzá ismételten az immáron több, mint 750 éves küldetés erőteljes képviseletéhez, beteljesítéséhez. Pázmány Péter sokat idézett mondását én sem hagyhatom ki: "Ha tudni akarod az ország sorsos állapotát, tekints Remete Szent Pál Rendjére. Ha számukat fogyni látod, tudd meg, hogy az országnak is rosszul áll a szénája. De ha őket növekedni látod, tudnod kell, hogy az ország felemelkedőben van. Leírtam ezt az idézetet, hogy gondoljuk végig: ez a kapcsolat oda-vissza kölcsönönös oksági viszonyban van egymással. Ezért is tartom örvendetesnek a "Pálos 70" teljesítmény- zarándok, vagy zarándok-teljesítmény túrát.

Turista előzményként csakis az Országos Kék-túra születését, az 1938-as Szent István vándorlást tudom felidézni. Ez volt az a nagy turista rendezvény, ahol nem elsősorban a fizikai teljesítmény - induljunk el a Tolvaj-hegyről és az Írottkőről, majd találkozzunk Dobogókőn - hanem az útvonal bejárásának hazafias üzenete volt e népeseménynek számító vándorlás legfontosabb küldetése. A magyarság egységét kívánták üzenni a Kárpát-medence magyarjainak.

A Dunán ugye azóta ... A természetjárásban is mind inkább a sport jelleg vált dominánssá, s szinte csak kizárólagossá. Pedig Thirring Gusztáv (ő most minden értelemben évfordulós) is azt hirdette, hogy a turistáskodásban nem a cél, hanem az oda vezető út a lényeg. Az utóbbi időkben mintha ez a lényeg ment volna veszendőbe. (Kivéve az idősebb, szerencsére nagy számban túrázó barátunkat, akik büszkén vállalják, hogy ők még akkor is "virágszedő turisták", ha a virágokban, a természet csodáiban csak gyönyörködni akarnak.)

A "Pálos 70" számomra visszahozta a természetjárás immáron több mint száz éves lényegét is.

A túrát több egyesület szervezte. Ők keresték meg a pálos rend magyarországi vezetőit, vagy fordítva, tulajdonképpen lényegtelen. A lényeg: elindult valami a zarándok turizmusban is. Így aztán az MTE Zsitvay osztálya és a Hunfalvy osztálya nevében örömmel csatlakoztunk a szervezőkhöz segítőként, és rajtunk kívül még sokan tették ezt. Ennek a túrának ez is egy üzenete: sokan, többen vagyunk azok, akiknek fontos a "Pálos 70" teljesítmény túra üzenete, ez az ország, mint ahogyan sokszor kishitűen gondoljuk.

A "Pálos 70" szervezői: Magyar Pálos Rend; Hétkaland Egyesület; Mária Út Egyesület; Gyöngyök Útja - Via Margaritarum Zarándok Egyesület.

A szervezők mindegyikétől kértem egy rövidke írást, hogy miként is rakódott össze a Pálos 70 gondolata.

Bátor Botond, a pálos rend Magyarországi Tartomány főnökétől a következőket kaptam arra a kérdésre, hogy a pálosok miként is kötődnek a természetjáráshoz, netán a teljesítmény túrázáshoz:

Harmóniában a természettel

A Pálos Rend címerén található pálma, holló és két oroszlán, a Pálos Rend Patrónusának, Remete Szent Pálnak életéből kiemelt motívumok. A pálmafa tövében, elhagyatott barlangban letelepedett szent remetének a holló hozta az ételt naponta és élete végén a két oroszlán ásta meg a sírját. A történet a túlságosan is racionálisan gondolkodó embernek idegen, valószerűtlen. Ha azonban nem bonyolódunk bele a valóságtartalom részleteinek boncolgatásába, akkor megállapíthatjuk, hogy Remete Szent Pál és a hozzá hasonló remetéknek története nagyon fontos dolgot akar üzenni számunkra. Aki harmóniában van Istennel, az harmóniában van önmagával és a természettel. A teremtett világ hálás, ha az ember nem kihasználni akarja, hanem együtt akar élni vele. De ehhez az együtt-léthez szükséges a belső béke és harmónia.

Ennek fényében kerültünk bele pálos szerzetesként a "Pálos70" teljesítménytúra szervezésébe, mert úgy gondoltuk; szerzetesi életünk rendje szoros összefüggésben van a természettel. Szerzetesként kapcsolatba lépni olyanokkal, akik, akár hívők, akár nem vagy kevésbé azok, de a természet barátai, egyáltalán nem idegen az életformánktól. Nem csak azért, mert életünkhöz nekünk is hozzá tartozik az esetenkénti túrázás az erdőben, az egyes gyalogos zarándoklatokon való részvétel, hanem azért is, mert nem egy alkalommal tapasztaltuk, hogy valahol mélyen sok közös pontot találtunk azokkal az emberekkel, akik a természetben járnak. Értjük egymás nyelvét.

Jó volt ezt megtapasztalni a "Pálos 70" alatt is. Szervező barátaink nélkül erre mi nem is lettünk volna képesek. De úgy érzem, hogy még inkább eggyé kovácsolódtunk, és ebben maga a túra-zarándoklat is sokat segített. "

Dr. Molnár András József a Mária Út Egyesület képviseletében, a teljesítménytúra és a zarándoklat koordinátora is volt.

"Idén a márianosztrai kegykép 300 éves évfordulóját ünnepeljük. Márianosztra pálos kegyhely, a pálosok az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend, s a magyarsággal igen szoros történeti-kulturális-lelkiségi kapcsolatuk van. Ezt a kincset szerettük volna felkínálni sokaknak azzal, hogy Budapestről nem csak egy "egyszerű" vándortúrát vagy zarándoklatot szervezünk, hanem egy nyitott, széleskörű lehetőséget kínálunk, ahol sokan megtalálhatják saját útjukat, számításukat hívők, nem hívők egyaránt.

A pálosok budapesti központja a gellérthegyi Sziklatemplom, ahol a Budai Zöld turistaút új kiindulópontja van. A Budai-hegyekben és a Pilisben pedig számos egykori pálos kolostor romjait lehet megtalálni, Budapest és Márianosztra között. A Mária zarándokút leendő északdéli útvonala is e térségben halad át, melynek északi kezdő-, ill. végpontja a lengyelországi Częstochowa kegyhelye, a pálosok mai központja, melyet annak idején a márianosztrai kolostorból az erről a vidékről elindult pálosok alapítottak.

Mindebből fogalmazódott meg a gondolat, hogy legyen egy "Pálos 70" teljesítménytúra és zarándoklat, mely minden szempontból valódi teljesítménytúra, de közben van lehetőség arra, hogy a pálosokról, a kereszténységről, a lelkiségről, elmélyülésről - szemlélődésről némi „morzsányi” ismeretet ill. élményt szerezzenek a résztvevők. Ebben segítségére volt a vándoroknak a térképes vezető füzet, benne történeti és missziós gondolatokkal, tartalmakkal, az útvonal állomásai az ott felkínált kedves ellátással (étel-ital, egy-egy jó szó, egy gondolatébresztő felirat vagy egyéb meglepetés). A teljesítménytúra idején a pálos testvérek által vezetett zarándoklat is volt, mely két napra bontva járta végig az embert próbáló 70 km-es útvonalat.

A beszámolók és a visszajelzések egyértelműen azt mutatták számunkra, hogy a „Pálos 70” elérte a célját és sokan nagyon szép élményekkel tértek haza róla. Nem egy olyan visszajelzést kaptunk, hogy ilyen túrán még nem voltak, ilyen kedves, figyelmes ellátásban még nem részesültek, s a közben megjelenő lelki gondolatok, felvetések is sokaknak érthetőek, érdekesek voltak, úgy, hogy közben a vallási jelleg nem volt tolakodó. Ez nekünk nagy örömet jelent és már el is döntötte a rendező csapat, hogy jövőre is megszervezzük a Pálos 70 teljesítménytúra- és zarándoklatot!”

Gáll Zsófia, a Gyöngyök Útja, a Via Margaritarum Zarándok Egyesület elnöke, akitől most csak egy rövidke "Pálos 70" kapcsolat írást kértem, de megegyeztünk, hogy lényegibb módon is bemutatkozik a - egyesek szerint - medvetalp jelzéseket festő egyesület.

"Gyöngyök a Pálos 70-en

Nagy megtiszteltetés volt számunkra, hogy egyesületünkkel, a Via Margaritarum Zarándok Egyesülettel részt vehettünk a Pálos 70 teljesítménytúra és zarándoklat szervezésében és lebonyolításában. Különösen azért örültünk a felkérésnek, mert eddig nem volt példa arra, hogy a Mária Út és a Gyöngyök Útja (Via Margaritarum) zarándokút képviselői közösen szerveztek volna zarándoklatot.

A rendezvény más szempontból is rendhagyó volt: a zarándoklat és a teljesítménytúra műfajának újszerű együttes felkínálása lehetőséget adott a vándoroknak arra, hogy útjuk során - ha erre igényük volt - belső utat is járhassanak. Az ellenőrzőpontokon ugyanis nemcsak pecsétet és frissítőket kaptak, hanem lelki útravalót pl. egy-egy idézetet, verset is. A Pálos 70 lelki ívét tehát az útvonal mellett található szent helyek, pálos emlékek és az állomásokon, ill. a vezetőfüzetben megjelenő gondolatok adták. A mi feladatunk ezeknek a gondolatoknak a megálmodása, megírása és a csobánkai, ill. Csobánka-szentkúti ellenőrzőpont ellátásának megszervezése volt.

A Gyöngyök Útja zarándokúton évek óta vezetünk gyalogos zarándoklatokat az Élet gyöngyei elnevezésű elmélkedési füzér alapján, melynek segítségével átelmélkedhetjük életutunkat, mely sokszor legalább olyan kanyargós, kaptatókkal teli, mint egy zarándokút. Az utóbbi két évben pl. 33 ill. 35 nap alatt csoportosan jártuk végig közel 760 km-es részben sárga gyöngyökkel jelzett útvonalunkat Mátraverebély-Szentkút és Mariazell között. Így testhez 13 álló feladatnak bizonyult, hogy a zarándoklatainkon jól bevált eszközeinket és zarándokfogadásban szerzett tapasztalatainkat megosszuk a Pálos 70 résztvevőivel.

Bízunk abban, hogy a túra résztvevőihez sikerült eljuttatni, ill. elmélyíteni a zarándoklat mottójában (Békét adok neked) megfogalmazott jézusi üzenetet, és a vándorok megérezték a sok lelkes önkéntes vendégszeretetét az egyes állomásokon. Nekünk segítőknek nagy élmény volt ez a hétvége, mert megtapasztaltuk, milyen nagy ereje van az összefogásnak és az egységnek. Köszönjük, hogy ott lehettünk!"

Udvardy Miklós, a Hét Kaland Egyesület vezetője: Vajon segítheti-e a kaland, az izgalom a békét?

"Mielőtt erre a kérdésre válaszolnék engedje meg a kedves olvasó, hogy a HétKaland Egyesületet és a céljait bemutassam.

Egyesületünk évek óta együtt túrázó, közel 100- 200 fős széles baráti társaságból nőtt ki természetjáró-túraszervező egyesületté. A havi rendszerességű túrák során bejártuk a Kárpát-medence és az Alpok különböző hegyeit, folyóit, számtalanféle élménnyel gazdagodtunk. Lassan megérett bennünk a gondolat, hogy jó volna szélesebb körben is átadni az élményt, amely során annyi pozitív változást tapasztaltunk meg a személyiségünk fejlődése révén, önismeretben, határaink megismerésében, kudarcaink kezelése és félelmeink legyőzése terén, ill. a kapcsolataink elmélyülésében, a társak bizalomteli és őszinte, álarc nélküli viselkedése által.

Olyan non profit szervezetet álmodtunk meg s hoztunk létre, mely elkötelezett az aktív mozgás és a szabadidős-tevékenység terjesztése mellett, s mint ilyen közösségi értékrend alapján társadalmi szerepet vállal az egészséges életmód, mozgás, természetvédelem területén.

Célunk a természetjárás különböző formáinak, mint a táborozás, a gyalogtúrázás, a hegymászás, "via ferrata"-zás, a sziklamászás, kerékpár- és vízitúrázás, barlangászás megismertetése és népszerűsítése a programok során. Bízunk abban, hogy nálunk mindenki megtalálja a neki tetsző sportágat, a kellő kihívást jelentő kalandszintet.

Az egyesület másik fontos alappillére a közösségi szemlélet. A túrázók kialakuló közösségében a kölcsönös együttműködés képessége a mások elfogadására való készség mellett, és a problémamegoldó-képességet növelését is elősegítjük. Az alkalmazkodáson és segítésen keresztül az egyénnek a magáért, túratársaiért és környezetéért, de akár a nemzetéért, sőt tágabb értelemben az élő és élettelen világért érzett felelősségtudatának erősítése valósul meg.

A hazánk és Európa történelemi és kulturális értékeinek megismerése révén a Kárpát-medencei népek és hagyományvilága kerül közelebb a túrázóinkhoz.

Ehhez kapcsolódik az a törekvés, hogy tudatosan elősegítjük a magányos és hátrányos helyzetű személyek csapat-integrációját közösen átélt "kalandok" segítségével; ill. a családok támogatása, a korosztály-specifikus programok mellett a család egészének szervezett programok által. 

Külső források bekapcsolásával próbáljuk elérni, hogy túráink mindenki számára elérhetők legyenek, nem versenyzünk, nem törekszünk nyereségre. Az egyesület tevékenysége a szervezők és segítők önkéntes feladatvállalásán alapul. Azt szeretnénk, ha mindenki részesülhetne a túrázás, a természetjárás, s a hegymászás élményében.

Nagy igény és érdeklődés van a programjaink iránt, elég talán csak két számot említetnem a statisztika világából, 2011-ben eddig 31 programot szerveztünk s az összes résztvevők száma meghaladja a 900 főt.

Mindezekből talán már tisztán látszik, hogy nem egy hagyományos természetjáró egyesületről van szó. Tudatosan és egyre nagyobb szakmai felkészültséggel törekszünk, arra, hogy a természetjárás és a teljes ember kapcsolatát figyelembe véve kibontakoztassuk mindazt a jót, amit a természet szépsége, a mozgás, és a közösség nyitottsága előhoz a résztvevőkből. A nehézségek elfogadása, a félelmeink és önmagunk legyőzése, mások bátorítása, vagy a segítség elfogadása nemcsak az adott helyzetben tesz minket képessé „erőnk felül emelkedésre”, hanem mélyreható változást eredményez önbizalmunkban, önértékelésünkben, személyiségünkben.

Egyik túrázónk egy kezdő via ferratazás után, szinte még a siker és izgalom hatása alatt azt kérdezte: Miki, az hogy itt legyőztem a félelmemet és küzdelmesen, de végig csináltam a via ferratat, az azt jelenti, hogy a hétköznapi életben is könnyebben fogom legyőzni a félelmeimet? Nem kellett sokat haboznom a válaszon. Minden egyes küzdelme és sikere megerősíti, csökken a félelme és nő benne a kiegyensúlyozottság (harmónia) és a béke.

Amikor több, mint egy évvel ezelőtt felkérték egyesületünket a Pálos 70 szervezésére, örömmel álltunk bele a többi szervezet, mint a Magyar Pálos rend, a Mária Út Egyesület és a Gyöngyök útja Zarándok Egyesület mellé a szervezők közé. Ez egy olyan program, melyben egyszerre valósul meg a kihívás és a küzdés, a cél felé való haladás, azonban nem hiányzik belőle a lelki élmény, a befelé fordulás lehetősége. A teljesítménytúra és zarándoklat speciális vegyítése valósult itt meg... A szervezőkkel együtt hiszem, hogy a természetjárók és most engedjék meg, hogy ide soroljam, a hosszútávú zarándokútra (el Camino, Mária Út, Gyöngyök útja, Szent Jakab út) indulókat is, sok mindenben gyarapíthatják egymást. A szervezők között is a különböző irányzatok képviselői munkálkodtak együtt olyan nagy egységben, hogy sok résztvevőnek feltűnt. Bízunk abban, hogy kezdeményezéssel nemcsak a néhány egyesület s szervező között sikerült az egységet megteremtenünk, hanem a magyar túrázók, természetjárók között is."

A pontőrök, volt belőlük számtalan, mindenhonnan arról számoltak be, hogy a közeli település vezetői, lakói mennyi segítséget adtak nekik. Bennünket, klastrompusztai pontőröket Kesztölc Képviselő testülete látott el annyi gyönyörű szép almával, hogy minden áthaladó, s arra járó vendég is elfogyaszthatott belőle egyet. Farkas Lászlóék Pilisszentléleken meleg étellel várták a vándorokat. Merva Lászlóék (a Mátrából) a pilisszentléleki pálos romoknál voltak. Egy kis emlék forgács  tőlük:

"Vasárnap hajnalban Pilisszentlélekről gyalog mentünk Nosztrára, hogy mi, mezei pontőrök is részesüljünk a zarándoklat áldásaiból. Vagyis a kocsi - amivel majd haza kell mennünk - ott maradt Pilisszentléleken, ahova visszajutni tömegközlekedéssel egy fél napig is eltart, s ráadásul azt a felfordulást, amit hagyunk magunk után a helyszínen, még el kell takarítaniuk.

Nehéz szívvel indultam ki a kegytemplom udvarából a buszmegálló felé, de menni kellett, hogy ne várjanak rám estig. Alig tettem pár lépést, valaki megfogta a vállamat: várj, majd hazaviszünk. A szentléleki újdonsült barátaink voltak. A kocsiban tisztázódott: pontőrtársunk, Matilka, aki olyan beteg lett reggelre, hogy nem bírta az iramot, s visszafordult, ahelyett, hogy visszaheveredett volna még egy jót szundítani, teljesen rendbe tette az iskolát, s amikor a helyiek odamentek, már csak a maradék molnárkalácsot kellett elfogyasztaniuk..."

Surján Márta is az egyik segítő volt a sok közül: "Elsősorban azért jelentkeztem segítőnek, mert megtetszett a gondolat, hogy a természetjárást kedvelő, nem hívő embereket egy ilyen programmal próbáljuk közelebb hozni Istenhez. Idén, azt hiszem, a jelentkezők zöme katolikus volt, de 1-2 esetben talán ez a cél is megvalósult, és a jövőben remélem, még több ilyen lesz."

Lesz tehát jövőre is Pálos teljesítmény túra és zarándoklat ismét!

Időpontja: 2012. október 5-6-7.

Most első alkalommal, a félig kegyes időjárás ellenére is nagyon szép számmal jöttek össze a túrázók, a zarándokok. Az útvonal vázlatosan: Bp. Szikla templom-Máriaremete-Csobánka- Klastrom-puszta-Pilisszentlélek-Szob-Mária-nosztra. Ezt az utat lehetett rövidíteni, darabolni, s bármely szakaszán részt venni. Íme a hozzávetőleges statisztika:

Ha a kisebb és nagyobb, avagy a két napos túrát vesszük alapul, akkor mindent egybe vetve, úgy 500 körül volt azok száma, akik eljöttek a hívó szóra.

- A 70 km-es úton, a Pálos 70-en 65 indulóból 48 fő regisztrált a célban;

- A két napos 35 majd 40 km-es, Fehér Barátok nyomában elnevezésű zarándok túrán 73-an indultak, 40-en tartottak ki a célig;

- A 40 km-es, Boldog Özséb elnevezésű túra 30 indulójából 26 fő ért a célba;

-A 20 km-es Remete Szent Pál elnevezésű szakaszon 36 indulóból 26 fő járta végig az utat;

- A Szob vasútállomásról a Márianosztráig tartó búcsújáró zarándoklaton mintegy 250- en vettek részt;

A beszámolókat összerakta: Peták István

(a cikk -egyes részei rövidítve-megjelent a Magyar Turista magazin novemberi számában)

Zarándokok a Pálos70-ről:

 "Igencsak megkésve, de töretlen szeretettel mondok köszönetet azért a sok szervező munkáért, amit a márianosztrai Pálos 70 zarándoklat bonyolításáért tettek. Hatalmas ajándék volt ez az út! Isten áldását kérem az Ön és munkatársai életére és munkájára! Imádságos szeretettel: Köcsky Dóra"

"Természeti és lelki értelemben is csodálatos volt az az út, amelyet a többi zarándokkal együtt Márianosztráig megtettünk. Az erdő harsogott az élettől, a nagy esőzések után csillogtak a vízcseppek a fák levelein, amelyek gyönyörű színekben pompáztak. Már a természet szépsége is magával ragadó volt, a lemenő nap olyan izzó vörös sugarakat tűzdelt keresztül a fák lombján, amilyenekhez hasonlót sem láttunk korábban. Alkonyatkor még egy hatalmas szarvas is elszaladt tőlünk néhány méterre, tisztán láthattuk, hogyan szökell át az erdőn. Nem egy egyszerű túra volt ez, még fizikai értelemben sem, mert eleve későn indultunk, és sötét éjszaka volt, mire megérkeztünk a célunkhoz. A mezők mellett a hold világított, olyan erősen, mintha nappali fényben jártunk volna, az erdős részeken pedig az orrunkig sem láttunk, csak a fejlámpa mutatta az utat. Rendkívül izgalmas és melengető volt az a tudat, hogy nem egyedül járunk, hanem előttünk is, mögöttünk is, zarándokok teszik meg ugyanazt az utat, ugyanazzal a céllal, lelkülettel. Nagyon jó érzés volt, amikor valaki mellénk ért, és egy kicsit beszélgettünk, néhány percre összekapcsolódtunk, kedves barátként, testvérként bandukoltunk együtt. Volt, akivel hosszasabban is beszélgettünk, megtudtuk hogyan és mikor találkozott először az Úrral, hogyan szólította őt meg. Sokat imádkoztunk az úton, együtt, hangosan, ezáltal egymáshoz is közelebb kerültünk. Nagyon jó volt a megérkezés is, nagyon meleg, kedves fogadtatásban volt részünk, boldogok voltunk, és hálásak - a szervezőknek is, de legfőképpen Istennek, hogy elvitt minket erre az útra. Az életben az ember nagyon sok célt tűz ki maga elé, és sosem tudja biztosan, hogy helyeseke a céljai, éppen ezért a zarándoklatban az a legjobb, hogy biztosan tudhatod, jó a célod, és Isten megszenteli az erőfeszítésedet. A sorban pedig nem számít, hogy elöl vagy hátul haladsz, valakit követsz, vagy téged követnek, mert tudod, hogy jó úton jársz! Ezúton is hálásan köszönjük a szervezőknek, hogy eljuthattunk ide."

Lénárt Zoltán és Dorottya (Pálos 20)

További képek a zarándoklatról:

https://picasaweb.google.com/101812027509394455694/20111009AFeherBaratokNyomaban Palos3540#

https://picasaweb.google.com/102848596019004751059/Palos70#

https://picasaweb.google.com/107150691027203622221/Marianosztra2011Oktober

https://picasaweb.google.com/Krisztina.Kertesz.St.George/20111009PalosRendZarandoklata