SZent Jobb zarándoklat -kelet 2013.

 

 

2013-07-09 — 2013-07-11 — 2013-08-20

 

A zarándoklat július 9-én az Ezeréves határról, Gyimesbükkről indult, ahol állnak még a határkövek, ahol a legkeletibb Mária út jelzés fel van festve. Az ország legkeletebben fekvő Szent Anna kápolnájában kötötték fel keresztünkre a nemzeti színű szalagot, majd két zarándoktársunk, helyi csángó kísérőikkel elindultak a Csíksomlyóig tartó 58 km-es, két napos, fizikailag is rendkívüli módon megterhelő útnak. 

Csíksomlyón öten csatlakoztunk a zarándoklathoz, így július 11-én a reggeli Szent Misét követően -helyi kísérőnkkel-, már nyolcan indultunk neki a Hargita hegyeinek. A Mária út déli ágán, Szentegyháza felé tartottunk. 

A zarándokcsoport összetétele, létszáma folyamatosan változott. Mindenki annyit gyalogolt, amennyit fizikai ereje-, ideje-, lehetőségei engedtek. Voltak 1-1 hétre, 1-2 napra, vagy akár csak pár órára csatlakozó zarándoktársaink. Összességében több száz ember zarándokolt ez alatt a 42 nap alatt a Mária út keleti szakaszain a Szent Jobb zarándoklat keretében. Bár mindig más-más létszámban, különböző emberek alkották a zarándokcsoportot, a hangulat folyamatosan nagyon jó volt. A Szűz Anya oltalmában a szeretet-, az egymásra figyelés-, egymás segítése vezetett mindenkit. 

A találkozásokkor, a templomokban, utcákon, mezőkön... minden alkalommal elmeséltük, hogy zarándoklatunkat  -az egyedi felajánlások mellett- felajánlottuk a magyar nemzet lelki megújulásáért, s minden nap délelőtt 9 órakor (Erdélyben 10 órakor) körbeállunk -bár hol is vagyunk-, hogy együtt imádkozzunk nemzetünkért egy Miatyánkot és egy Üdvözlégyet. Ezek a szavak sok-sok embernek a szívéig hatoltak, volt aki sírva fakadt, volt aki beleborzongott... Hittel tudom, hogy nagyon sokan csatlakoztak az imalánchoz, és augusztus 20-án sok ezer magyar imádkozott népünkért. (Azóta több visszajelzést kaptam, hogy a kilencórai imát tovább folytatják :-))

Szeretnénk megköszönni a Szent Jobb zarándoklat megszervezését, azt a sok-sok segítséget, amelyet az út során kaptunk a helyi kísérőktől, szakaszfelelősöktől, csomagszállítóktól, és köszönet mindazoknak, akik vártak, fogadtak minket, akik megajándékoztak szeretetükkel-, mosolyukkal-, könnyeikkel-, öleléseikkel...!

Ha valaki megkérdezte tőlem, hogy a Pünkösdi, vagy a Szent Jobb zarándoklat a nehezebb, akkor minden alkalommal azt válaszoltam, hogy a Szent Jobb. Számomra nehezebb volt fizikailag is és lelkileg is. 

Fizikailag részben azért, mert az első napokban - miközben az ember szervezete még nincs ráedződve a terhelésre, a Hargitán kell keresztül jönni, másrészt a nyári magas hőmérséklet különösen megterheli a szervezetet.

Lelkileg nehéz volt azt feldolgozni, hogy most Csíksomlyóról kell elindulni... onnan, ahová az ember megérkezni szeret, ahová haza megy, ahol nagyon jó lenni... én magamban ezt úgy tudtam rendezni, hogy Jézusra és az apostolokra gondoltam: az apostoloknak jó volt Jézus mellett lenni, mégis... Jézus elküldte Őket: menjetek és tegyétek a dolgotokat! .... Mi mentünk, és tettük, de faladat még van bőven...

 

Szeretettel

Veronika