2013.Pünkösd:Abasár – Mátraverebély-Szentkút
cikk, 2013.06.12. 22:02, szerző: bmmaric
Gondolatok egy zarándok naplójából
Mint minden Pünkösdre, most is már hetekkel korábban próbáltam felkészülni, hogy Szentlélek eljövetelét lelkem megnyitásával tudjam várni.
A tisztító, feloldó tűz, az akarat tüze, mellyel Szentlélek érkezik, csak különös szent helyeken lobbanhat fel bennünk igazán, ezért valami arra késztetett, hogy a korábbi évek Pünkösdi zarándoklatától eltérően most teljesen új úton érkezek meg a Szentlélekkel való találkozásig.
Keresetem a lehetőségeket – tettekkel is elindultam az elhatározásom felé -, és rá is találtam a Mária Út egyesület által meghirdetett zarándoklatra Abasártól - Mátraverebély - Szentkútig. A döntés csak egy pillanat volt, sohasem jártam még Szentkúton és tudtam oda szeretnék zarándokolni ezen a Pünkösdön.
Nem tudtam ki vezeti a zarándoklatot és kik lesznek a társaim az úton, de jó érzés töltött el, ha az indulás napjára gondoltam.
Május 17-én reggel izgatottan indultam a buszhoz, az átszállást Gyöngyösön lekéstem, de így is időben érkeztem Abasárra, a plébániára, ahol a találkozó volt.
A plébániára érkezvén nagyon kedves fogadtatásban volt részem.
Kicsit azért meglepődtem, amikor azt tapasztaltam, hogy zarándoktársaim mind férfiak, korábbi zarándokútjaimon nagyszámban hölgyek voltak a társaim, vagy egyedül indultam útnak.
El is gondolkodtam ezen, miért alakulhatott így, arra jutottam, hogy a tűz férfi energia és tűz a tüzet erősebbé teszi. A tűz energia befogadása sokkal erőteljesebb, ha a fogadóban is felerősödik ez az erő. Én jól meg voltam ilyen téren támogatva! Aztán a másik oldalról közelítve, viszont a férfi társaimnak is szüksége volt a női energiára, a víz erejére, amelyet nem könnyen lehet eltéríteni, és utat tud törni magának bárhol. Egyfajta egység alakulhat így ki, és a teljesség erejével minden nehézség leküzdhető.
Az időjárás kegyes volt hozzánk, csak olykor-olykor esett picit az eső, de a táj szépsége így is lenyűgöző volt. Útközben a társaimmal ismerkedtem, Ők már akkor 3 napja úton voltak. Kissé sárosan, de nagyon jó hangulatban, vidáman érkeztünk meg Mátrafüredet érintve Mátraházára. A szállásunk a lelkigyakorlatos házban volt a templom mellett, vacsorára finom töltött káposztával vártak végtelenül kedves segítőink.
Hét nemes lelkű emberrel egy házban, úgy neveztem Őket „Hét vezér”, aztán meg úgy is gondoltam rájuk, mint a
Szentlélek hét ajándéka:
Bölcsesség
Értelem
Jó tanács
Tudomány
Lelki erősség
Jámborság
Istenfélelem
Köszönöm Istenem, hogy ilyen társakat adtál mellém!
Másnap - az éjszakai nagy vihar után -, korán kellett indulnunk, mert sok-sok km megtétele várt ránk (Galyatető - Mátraszentimre - Ágasvár - Mátraverebély - Szentkút). Mindjárt a nap elején sikerült a bal lábammal bokáig süppedni a sárba, de az ilyen történések egyáltalán nem okoznak nekem semmilyen negatív érzést, ilyenkor felemelkedve a belső utamat járom és nem hatnak rám külső körülmények.
A nap során csatlakozott hozzánk még apa (segítőnk is egyben) és 7 éves kisfia, aki új lendületet adott kis csapatunknak, angyalként járt közöttünk.
Sárban dagonyázva, az esőzést követően megáradt patakokon átkelve, gyönyörű napsütésben erdőn, mezőn, hegynek fel és hegynek le vezetett utunk. A pihenőhelyeken mindig új erőre kaptunk, sokat nevettünk és erősítettük egymást.
Este 6 órára, a Szent misére szerettünk volna Szentkútra érni, de 5 órakor még Mátraverebélyen a templom kertben gyűjtöttünk erőt, néhányan le is maradtak. Rövid tanakodás után csapatunk ketté vált, és hatan a Mária Út jelzésein vágtunk neki az utolsó szakasznak, még úgyis, hogy nem voltunk egészen biztosak abban, hogy odaérünk a misére. Az út azonban gyorsan vitte lábainkat, bennem nem tudatos érzés volt ez, csak emeltem a lábaimat, és valami belső erő vezette lépteimet. Az idő megszűnt számomra, valami más létbe kerültem.
Hat óra előtt 2 perccel megérkeztünk meg Szentkútra, volt aki percekig nem is tudta elhinni, hogy sikerült.
Az ember, ha valamit nagyon szeretne, és helyes úton jár, mindig kap hozzá segítséget, sokszor szinte megmagyarázhatatlan, hihetetlen az a támogatás mely megmutatkozik. Erősen kell hinni ebben az isteni erőben, mert mindig velünk van. Isten által, vele összekapcsolódva a legszeretetteljesebb, a legtisztább, a legnemesebb életet élhetjük. A mise alatt éreztem úgy, hogy újra nagyon közel kerülhetem Istenhez Szentlélek által. Szeretetével átölelve hozzám hajolt.
Ez volt nekem Pünkösd igazi ajándéka!
Próbálom őrizni, hosszan megtartani és mások felé is ezt árasztani!
Hálával a szívemben köszönöm, hogy elhívást kaptam erre a zarándoklatra, köszönöm társaimnak, hogy társukká fogadtak, köszönöm a támogatóknak, utunkat segítőknek a szeretetteljes gondoskodásukat!
Áldás Békesség!
Rozi