Vértesben zarándokoltunk a Balinkai Egyházmegyei napra

Simon Péter atya áldása, felkészítő imája után indultunk útnak, 27-en. A templom utáni  első keresztnél megálltunk egy elmélkedésre, imára. Zarándoklatunk bevett gyakorlatává lett ugyanis, hogy minden keresztnél, templomnál Miatyánkot és Üdvözlégyet, minden településnél pedig Városáldást mondunk. Az első nap a Vértes legszebb szakaszait jártuk be: Mária-szakadék, Körtvélyespuszta. A legkisebb zarándoktársunk hatéves, a legidősebbek lassan nyugdíjasok, de a jókedv és az elhatározás mindenkiben ugyanolyan erős volt. Délben Úrangyalát imádkoztunk és újult lelkesedéssel folytattuk utunkat. A következő állomás Vértessomló volt, ahol süteménnyel, frissen főzött kávéval, gyümölcsöt érlelő cseresznyefával és szeretettel vártak minket. Nem hiányozhatott utunkról az ének sem, amit mindenki hangjához és emelkedőhöz mérten harsogott. Ez adott erőt a következő megállóhoz, Majkhoz, ahol a Celli Mária kápolna felújítására rendeztek jótékonysági programsorozatot. Zarándoklatunk csendjéhez képest túl zajos volt a környezet, így a kápolna szépüléséhez hozzájárulva, az ima után tovább is indultunk. A napunk utolsó állomása Oroszlány volt. Az apróbb talpúaknak (is) sikerült legyűrni a maradék kilométert, így jólesően nyalhattuk megérdemelt zarándokfagyinkat az oroszlányi cukrászdában. Sokan ezután elköszöntek, a csoport 14 főre csökkent, velük szentmisén adhattunk hálát a nap örömeiért és fáradalmaiért, Kutschi András atyával aki éppen 65. születésnapját ünnepelte. Mi is megköszöntöttük és nem utasítottunk vissza egy kis tortázást sem. Ezután a csapat jóleső fáradtsággal nyúlt el a kollégium kényelmes párnái között.

 A második napot kipihenten kezdtük, reggelink bőséges volt, péksütemények, szalonna, kolbász, uborka, maradt belőle ebédre is. Lelki táplálékként misére mentünk, a hívek igen csodálkoztak a bakancsos seregen pláne, hogy ketten ministráltunk is! Áldás után indultunk az oroszlányi Ipari Park mellett haladva. A virágokkal díszített kereszt ment elöl, amit mindig más vitt. Nem maradt el most sem az ének, volt taizéi, zulu és tábori is. A bőséges ebéd után (amit egy fa tetején költöttem el) meg sem álltunk Bodajkig. Itt Mórocz Tamás atya fogadott minket a szokásos kedvességével, lelkesedésével. Megmutatta a megújuló bodajki templomot és történeteket mesélt a kegyhellyel kapcsolatban. Csapatunk ezután összeszedte maradék erejét Fehérvárcsurgóig. Itt először a helyi óvodába mentünk, ahol a picikhez méretezett tálalón meg is kaptuk „álmaink netovábbját”: a meleg vacsorát, majd átgyalogoltunk a zarándokszállásra. A nagy esővel érkező vihar ezután jött!

A harmadik reggelinket Bodajkon költöttük el Tamás atya jóvoltából és gyors tempóban vágtunk neki utunknak, tíz óra előtt értünk Balinkára a Tölgyes táborba az Egyházmegyei napra. Spányi Antal püspök úr beszéde után az Egyházmegye iskolái, óvodái mutatkoztak be. Változatos felnőtt- és gyermekprogramokkal és szentmisével végződött a nap. A buszon hazafelé mindenki újra átgondolta, mit is adott neki ez az együtt átgyalogolt három nap. 

Képek a zarándoklatról:

https://plus.google.com/photos/112200183637939305563/albums/5880323283894427921?banner=pwa

Fehér Enikő Mária