Máriapócs - Nemzeti kegyhely

Pócs falunév 1280-ban tűnt fel először az oklevelekben. A térség Báthory, Királyi és Rákóczi tulajdon is volt. Máriapócsot 1816-ban vásártartási joggal felruházott mezővárosnak nyilvánították, mely rangját 1872-ig megtartotta.

A település országos és nemzetközi vonzását a XVIII. század elejétől búcsújáró hellyé válása alakította ki. Ezért központi szerepe van a méltóságot parancsoló díszes barokk kegytemplomnak, a "basilica minor"-nak. Máriapócs hírnevét a bazilikában lévő Szűz Mária kegykép többszöri könnyezése hozta meg. Építészeti értéknek tekinthető a kegytemplom szomszédságában fehérlő gótikus eredetű római katolikus templom is.

A bazilita szerzetesek 1749-ben telepedtek le a helységben és építettek rendházat. A monostor a görög katolikus művelődés és iskoláztatás központjává vált. Szabolcs vármegye első tanítóképzője egy évszázadon keresztül képzett kántortanítókat. Máriapócs az 1950-es évekig jelentős vallási központ volt, azonban az utóbbi években fejlődött ugrásszerűen, 1993-ban pedig visszanyerte városi rangját.

E Mária-kegyhely templomaival, a Szent Bazil rendi szerzetesek és nővérek rendházaival, az Egyháztörténeti Múzeummal, valamint a Zarándokházzal olyan sajátossá- gokkal, környezettel bír, amelyek a nyugodt, elmélyült ájtatosságnak, a hit gyakorlásának kedveznek.

Emlékezetes napja a településnek 1991. augusztus 18-a, II. János Pál pápa máriapócsi zarándoklata. A százezreknek megtartott és az egész keresztény világnak közvetített pápai mise messze elvitte a búcsújáróhely hírét.

2005. december 3-án Dr. Erdő Péter bíboros kihírdette: Máriapócs a Nemzet szentélye címet kapta.