Kolozsvár
kegyhely leírás, 2012.12.30. 09:44, szerző: Trueknight
Erdély csodás városában lévő kegyképe a jelenlegi kegyes tanítórend, a piarista atyák templomát díszíti, miután 1773-ban politikai furfangok következtében a jezsuita atyák rendjét átmenetileg föloszlatták, kolozsvári templomuk ekkor a piaristák kezébe került. A kegykép 1681-ből származik. Akkor festette egy Lukács nevű bizánci szertartású (görök katolikus) pap, aki Iklód községben működött, és művészi tehetsége volt. Tőle a szép képet megvásárolta egy Kopcsa János nevű görög katolikus hívő és odaajándékozta a mikolai oláh templomnak. Itt a Szűzanya 1699. február 15-től huszonhat napon át könnyezett.
A környék fölfigyelt a csodás eseményre. Ekkor a kegyúr, gróf Komis Zsigmond méltóbb helyre óhajtván tenni az immár „felbecsülhetetlen értékű" képet, saját várkastélyába vitette. A könnyező Szűzanya ügye ezután egészen az esztergomi érsekségig jutott, és a tulajdonjog kérdésében a prímás döntött. Kollonics Lipót érsek, ki tudja miért, a kolozsmonostori jezsuita templomnak ajándékozta a könnyező Szűzanyát. Mind a szentmiklósi (mikolai) oláhság, mind a szentbenedeki Komis gróf kénytelen volt a döntésbe belenyugodni. Ennek ellenére a mikolaiak is meg a szentbenedeki gróf is másolatot készíttetett a Szűzanyáról. Az eredeti könnyező képet tehát nagy ünnepséggel vitték át a kolozsmonostori jezsuiták Fájdalmas Szűzről nevezett kápolnájába 1699-ben pünkösd előtt, majd néhány nap múlva Kolozsvárra kísérték ugyancsak az akkori jezsuita templomba. Akik a hívekkel együtt leírhatatlan örömmel, buzgalommal, alázattal és ájtatossággal fogadták és a főoltárra helyezték a nagy kincset 1724-re elkészült a Felvinczy Zsigmond által építtetett akadémiai nagytemplom, és ekkor itt kapott a Madonna méltó helyet, ahol jelenleg is. mint a „mikolai szent Szűz kegyképét" tartják nagy tiszteletben. Jordánszky püspök írja róla híres kegyhely ismertetésében: „Megfordulnak, itt„ Erdélynek majdnem minden részei és majdnem minden jelesb nemzetségi; kitűnik pedig ebből hogy mindnyájan vetélkedő buzgósággal folyamodtanak e szent helyen különbféle ínségeikben a két magyar haza pártfogó Asszonyához, kitűnik egyszersmind az is, hogy ez a mennyei Pártfogó anyai oltalma alá vette, s hogy alkalmas időben valósággal segítette is Erdélynek majdnem minden részeit, majdnem minden nemzetségét."
Ugye Erdély felé ismét szabad az út? Kíváncsiság helyett az imádságos szeretet vezéreljen minket a jobb sorsra érdemes területre és magyar véreink látogatására, nem feledkezvén meg az értünk is könnyeket hullató „kolozsvári-mikolai" Szűzanyáról sem.